Veszélyes vizeken

 

Veszélyes vizeken

Írta: Királdi-Kovács István

.

Szél tépi a vitorlát, hullám ostromolja a hajótestet,

nehéz a levegő, hullámoktarajára nyomja a fellegeket.

A komor parti sziklák közelsége túlontúl veszélyes,

de kell a szélárnyék, ha a tenger ilyen szeszélyes.

.

A vihart túl kell üvölteni, de nem lehet,

így szájról szájra adják tovább az emberek,

mindenki lódul serényen, posztján teszi a dolgát,

leeresztik a horgonyt, bevonják a vitorlát.

.

Kötelek feszülnek, nyög, nyikorog a hajó teste,

igen vészjóslóan köszön rájuk a csillagtalan este,

Pedig a csillagokra szüksége van a hajózó embernek,

míg e szeszélyes vízsivatagon, biztonsággal átkelnek.

.

A szél csak bömböl, villámok hálózzák be az eget,

rettegve imádkoznak Istenükhöz az emberek.

A kapitány erős ember, állja az elemek rohamát,

lelket önt az emberekbe, nem hagyja magát.

.

Hajnalodik, s ahol a víz, és az ég összeér,

felsejlik egy vörös csík, s a vihar lassan véget ér.

a hajót, mint anya a bölcsőt, lágyan ringatja a tenger,

és egy lenge szellővel útra kél a hajó, és az ember.

.

2024. 01. 25.

Tiszakécske.