acél szikrák 3.

acél szikrák 3.

Írta: Kovács István

Fogantatásunk pillanatától halálra vagyunk ítélve.

Hogy a köztes állapotot, hogyan éljük meg?

Rajtunk múlik!

Mosolyogj sokat!

2014-09-13.

Tiszakécske.

Sorstársak

Sorstársak

Írta: Kovács István

Mint erdőtűz fergetege, úgy égtünk.

Szemünk fénye csillagokat küldött,

homályba veszni.

S ha kitört a szerelmünk vulkánja,

mindent letarolt a láva!

De a lángok lassan alább hagynak,

szemünk fénye halványul.

Már csak egy kicsiny parázs,

mi szunnyad heves vulkánunkból.

Én mint szorgalmas magvető,

S Te mint az anyaföld,

mely befogadott, életet adott és felnevelt.

Mára egyé lettünk, már csak mi vagyunk.

Szelíd mosolyú sorstársak lettünk.

Én, benned- Te, bennem.

Egyként mi ketten!

Már örökre, eltéphetetlenül!

2014-09-12.

Tiszakécske.

Háború ellen

Háború ellen

Írta: Kovács István

Golyó süvít, ágyú dörög,

A nyomában halál hörög,

Sír terem a réteken,

Félelem a megrogyott lelkeken,

Golyó ütötte sebből vérzőtestek,

Járdán fekszik egy halott gyermek,

Már nem jelent semmit az emberi élet?

Nézd az iskolát is szétlőttétek!

Mond miért?

Miért süvít a golyó?

Miért dörög az ágyú?

Kiért, miért e véres háború?

Csak a hatalomtól ittas,

Zavart elmék véres játéka?

Ahol az élet csak préda?

Feláldozható?

Meg állj!

Ütésre emelted kezed?

Állj meg egy percre,

Tedd le fegyvered.

Nézd!

A simogatást, ugyan ott rejti tenyered.

És az neked se fáj.

Gondolkodj!

A simogatást, ugyan ott rejti tenyered.

2014-09-07.

Tiszakécske.

2014. szeptember 6.

2014. Szeptember 6.

Írta: Kovács István

Harminckilenc év, nem nagy idő,

Talán csak egy emberöltő.

Már ennyit adtál magadból.

Csendes, halk szavaddal,

Ölelő karjaiddal,

Fontál körénk védőhálót,

Hogy a málló idő, pergőhomokszemei,

Életünket ne kezdje ki.

A kis lány kit elvettem,

Alig változott,

Csak a gonosz idő,

Mi rajta nyomot hagyott.

Csendes mosollyal nézted,

Csapongó, lázadó lelkem forradalmát,

De esténként kebleden,

Megleltem lelkem nyugalmát.

És most, fáradt kezed kezembe veszem,

Könnyezve köszönöm,

Hogy cipelted az életem!

2014-09-06.

Tiszakécske.

Zöld kabátban

Zöld kabátban

(Gyerek vers)

Írta: Kovács István

Zöld kabátban barna legény,

Hintázik a faág hegyén,

Nagyot lendül, földre huppan

És oda lenn nagyot koppan.

A gyerekek összeszedik,

Apró bábbá-figurává képezik,

Előkerül néhány pálcika,

Lesz belőle Gusztika,

Zsiráf, kutya, sünike,

Látod mire jó a gesztenye?

Van belőle rengeteg,

Bábozzatok gyerekek!

Zöld kabátban barna legény,

Hintázik a faág hegyén,

Nagyot lendül, földre huppan

És oda lenn nagyot koppan.

Jön, az ember fölszedi,

Valamivel megtöri,

S mivel nagyon szereti,

Ropogtatva megeszi.

Belekerül süteménybe,

Reszelt alma a testvére,

Lehet tekercs, habos torta

Gondoljatok a dióra!

2014-09-06.

Tiszakécske.