A
félelemkeltés bűne
Írta: Királdi-Kovács István
.
Hangja
még nem hallik, de remeg a föld,
Messze
jár, a lélek máris félelmet ölt.
Nyikorgó
lánctalpa szántja a betont,
Nagyot
böffen, s néhány házat lebont.
.
Hol
élettenger ringott, pipaccsal tarkítva,
Holt
lelkek, könny, és vértenger borítja.
Sivatag,
zöld mező, föld, levegő, vagy tenger,
Keresem
vajon hová lett belőle az ember.
.
Keresem,
hol a béke, az isteni szeretet igéje,
Békét
hirdet, de áldja, ki fegyvert fog kezébe.
Hatalomra
törők, dőre játéka élettel, halállal,
Nem
jön csata mezőre, nem ül tárgyalóasztalnál.
.
Éhínség,
nyomor, és fertő jár nyomában,
Ő
mit sem érez belőle, fenn a palotába.
Nem
hallatszik oda lánctalpak nyikorgása,
Repülőről
dobott, vagy kilőtt bomba robbanása.
.
Milliók
menekülnek, árvíz, aszály, háború elől,
Menekülnek,
de már nincs hova, a világ összedől.
A
gyárakból ömlik a fegyver, nincsenek gátak,
A
tartópillérek inognak, van ahol már nem is állnak.
.
Ma
már nem divat kiállni, megvédeni a hazát,
Láttam
már egymást ölni testvért, fiút, és apát,
Mert
más istennek hódolt, mást mondott a párt.
Keresem
a tiszteletet, a becsületet, az embert magát.
.
Feldúlt
föld, épület, gép, és emberi roncsok,
Nagyobb
lett az ország, több a mocsok,
Mondd
ki, és mit nyert, ki viszi magával a koncot.
Ki
tartja el a rokkantakat, mit a háború ontott?
.
Volna
még kérdésem millió, válasz nincs egy sem,
Terror,
erőszak, hadművelet, és katonának kell mennem.
Még
ők kérnek hitet, lojalitást, mi végre?
Mikor
lesz elég a milliók, eddig elhullott vére?
.
2024.
04. 24.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése