Telihold

 

Telihold

Írta: Királdi-Kovács István

.

Álmatlan ül magába bújva,

lelkét nyomja démonok súlya,

Sötét ágak integetnek felé,

hollók suhannak a Hold elé.

.

Farkas üvölt valahol mélyen,

sárga fény villan a szemében,

Fenyegetőn vicsorít, morog,

mint lassított film, úgy mozog.

.

Egy patak csobog az éjszakába,

fölötte gomolygó fehér pára.

Démonok vihognak fülébe,

önnön könnye hullik ölébe.

.

Rémeit derengés űzi el,

melléből mély sóhaj szakad fel,

Vége van a kegyetlen éjnek,

a telihold üzenetének.

.

2024. 04. 27.

Tiszakécske.