Levél, postás

 

Levél, postás

Írta: Királdi-Kovács István

.

„Postás bácsi jól lakott,

Megtömte a pocakot,

Mégis minden emelet,

Megkapta a levelet”

(1965. Dörmögő Dömötör)

.

Ablakban lógva néztük hoz-e levelet,

Jön-e a távolból várva várt üzenet.

Hivatal küldött felszólító levelet,

Valaki más abban vallott szerelmet.

.

Ifjú legényt benne katonának hívták,

Bélyeg helyett rá pecsétjüket nyomták.

Apa írt fiának, tanulj, vigyázz anyádra,

Hazamegyek nem olyan nagyon sokára.

.

Postás, ha van is nem hord már levelet,

Elektronikus úton jön, megy az üzenet,

Míg a postán két hét alatt fordult a levél,

Ma két perc és megfordul az e-mail.

.

Volt szalaggal átkötött, illatos levél halom,

Szekrény mélyén őrzött, magánirodalom,

Üdvözletek írva, ezerféle képeslapra,

Rá, szebbnél szebb bélyeg felragasztva.

.

A kézírás maga, a betűk dőlése alakja,

Mind, a feladó lelkét, stílusát hordozta,

Hiányzik a levél, az író kezének nyoma,

Egyenbetűk, rövidítések, a léleknek nincs otthona?

.

Kérdezem, a választ magam sem tudom,

Magáll egy autó, a sofőr borítékot ad,

Rajta szép, cirkalmas, kézzel írt címzés,

Gyönyörű, mint egy kalocsai hímzés.

.

Ilyen a képi világ, pixelekből alkot az ember,

Kézzel írni, elfelejt, nem tud, vagy nem mer,

Pixelből állnak a betűk, a sorok, nincsenek hibák,

Mögüle kihal az érzés, rideggé lesz a világ,

.

2024. 04. 18.

Tiszakécske.