Olykor dühös a tenger

 

Olykor dühös a tenger

Írt: Királdi-Kovács István

.

Törvények megtiporva, sárba rúgva,

újat hoznak függöny mögé bújva.

Idegen érdek font hálót körénk,

a gyűlölködés magvát szórva közénk.

.

Azt mondták, ellenség ki nem áll közénk,

Damoklesz kardját tartják ma fölénk.

Unja a nép ezt a táncot járni,

ezt a táncházat be kell végre zárni.

.

Felkavart, állóvíz, bűzölgő mocsár,

ömlik a szenny, a kiszabadult gáz,

Fékét vesztett indulat mindenért,

mert a palackból a dugót kivették.

.

Ajtón, ablakon, téren átfúj a szél,

tömeg az utcán változást remél.

Nincsenek oldalak, se jobb, se bal,

csak emberek, mind szabadságot akar.

.

Tépik a láncot, rombolják a sáncot.

Nem elég! Rajta, vessetek gáncsot.

Bukjon el mind, kinek buknia kell,

Merj, állj ki, törj utat, és szabad leszel.

.

Mennek, sokasodnak, gyűlnek százezrek,

a változást akaró emberek.

Kik eddig magukra hagyták őket,

félnek, tudják ezért ők felelősek.

.

Drága jó uraim csak reszkessenek,

most a bársony koptat fenekeket.

Van, mikor szép, lágyan ring a tenger.

olykor dühösen támad, mindent elnyel.

.

2024. 04. 11.

Tiszakécske.