A betűk varázsa
Írta: Királdi-Kovács István
.
Előttem
diétára fogott betűhegyek,
szétválogatni
őket, alig-alig lehet,
Ez
nem ide való, ennek helye nincs,
lám
ezt kerestem, ez drága kincs.
.
Rakom
őket ide, kipróbálom ott,
ebből
lesz az ige, abból szóvirágot rakok,
A
betűhegyek fogynak egyre jobban,
pedig,
még egyet is ki nem dobtam.
.
Csak
átrendezem őket egészen más sorba,
látod
egyiken sem esett, semmilyen csorba.
A
görbe gömbölyűbb, az egyenes, mint a szálfa,
s
van, ahol a kettő össze lett kombinálva.
.
Nézd,
az e, az o, és az ő, milyen kerek,
az
f, az l, a t, milyen érdekesen egyenes.
A
cs, a dz, a w, össze van kombinálva,
a
j-nek, q-nak, p-nek, van egy kicsi lába.
.
A
betű hegyek és halmazok szavakká lettek,
az
ősi zűrzavarból lám, értelmet nyertek.
Egyik,
mint gyöngysor, ha csillog a nyakadba,
a
másikat akár beletűzhetnéd a hajadba.
.
Van,
mely csillogóbbá teszi ragyogó szemedet,
akad
közöttük, mi gyógyítja megsebzett lelkedet.
Némely
csak szelíden szól, figyelj, itt vagyok,
mosolyogj,
és várd bizalommal a holnapot.
.
2024.
04. 02.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése