Gyávának lenni

 

Gyávának lenni

Írta: Királdi-Kovács István

.

Van, mikor gyávának lenni is bátorság kell,

így is, úgyis teleraknak bélyegekkel.

Az ember gondolkodik, tegyen, ne tegyen,

nem tudja eldönteni végül mi, legyen.

.

Behunyja szemét, mert tenni, volna benne erő,

mikor gondolkodni már nincs idő, akkor lesz vakmerő.

Vakon ugrik a mélybe, vállalja, mert vállalni kell,

mindenki nem menekülhet, mindenki nem bújhat el.

.

Kellenek, kik elől mennek, viharban ellenállnak,

és ha kell, akár a halálnak is bemutatkoznának.

Kötél, vagy golyó által végezték már sokan,

az érzés nem halott, a hazának szabadságra szüksége van.

.

Volt, hogy idegen hatalom tett a nyakunkba igát,

voltak akik olcsón, júdáspénzért árulták a hazát.

Van ki rosszabb, jogot tipor, arcán gúnyos vigyor,

jó földre szeméthegyeket vesz, s érte bónuszt fizet.

.

Ma nem a Tatár jön, nem Török ül a nép nyakán,

még sem szabad az én kicsinyke, szeretett hazám.

Ma mindenki valakié, szolgál, hajlong valakinek,

közben egyre gyűlnek, szaporodnak az idegenek.

.

Szemet nem idegen hatalmak vetettek mos miránk,

fogát magántőke, triád, oligarcha, maffia feni ránk.

A tőke olyanoktól jön, kiknek az ember nem köszön,

csak lehajtja fejét, hogy maga se lássa szégyenét.

.

S ki azt ígérte, minden idegentől megvédi ezt a népet,

Most a jó érzésű emberben, miatta van szégyenérzet.

Van, mikor gyávának lenni nagyobb bátorság kell,

hogy a tükör elviselje, mikor reggel belenézel.

.

2024. 04. 05.

Tiszakécske.