Ne kérd számon

 

Ne kérd számon

Írta: Királdi-Kovács István

.

Ne kérd számon, mit számon kérni nem lehet,

Ne kérdezd, miért adja ehhez nevét az Istened.

Nem adta ő, hiszen tőle azt senki nem is kérte,

hiába is kérte volna, béke lakott az ő szívébe.

.

Mégis az ember kit pappá, nem tudni ki szentelt,

Uszít és küld háborúba ember ellen, embert,

S közben neked a békéről, elfogadásról papol,

Szégyenre képtelen, ott legbelül, mélyen valahol.

.

Ne kérd számon, mit számon kérni nem lehet,

Ártatlan gyermekek, vére piszkítja be kezedet,

Hol van most az én, vagy a te Istened?

Miért nem fogja le a fegyvert áldó kezedet?

.

Miért engem int békességre a szemérmetlen,

Azt hiszi, majd isten elé állhat megméretlen?

Én nem akarok háborút, és ő sem a túloldalon,

Urak vitáját miért véremmel kell megoldanom?

.

Ki előtt hajbókolsz, kinek hajtod térded és fejed,

A hatalomnak lábat csókolsz, neked én csókoljak kezet?

Nincs megváltó, nem is volt, a Messiás sem jön el,

Kicsi az én bűnöm nem mérhető a te bűneiddel.

.

Ne rajtam kérd számon, mit számon kérni nem lehet.

Általatok, miattatok ölik egymást az emberek.

Lelkemben béke volt, most indulattal nézem,

Amint véres kezed fegyvert áld meg éppen.

.

Kezetekről a vért nem mossák le az évezredek,

Inkvizíció, máglyahalál, a megáldott fegyverek,

Halálsikoly, zokogás, rettegés, félelem,

Mondd, hogy bírja el, szemérmetlen, elfajzott lelketek?

.

Ne, te kérd számon, mit számon kérni nem lehet.

Inkább őt kérdezd, mit szól hozzád a Te Istened.

Ha hiszel, add vissza az úrnak, mi sosem volt tiéd,

Ne gondolj rá többé, hogy szádra veszed nevét.

.

2024. 04. 24.

Tiszakécske.