Szelíd szóval

 

Szelíd szóval

Írta: Királdi-Kovács István

.

Lent háborúk ontják a vért,

míg testvére öli a testvért,

addig fenn dőzsölnek az urak,

egymásra köszöntik poharukat.

.

Fegyvert adnak emberek kezébe,

lőj, folyjon az ellenség vére.

De ki az ellenség, és kinek,

mert ő nem akar ártani senkinek.

.

Neki nem kell senkinek a földje, háza,

Ő csendet, békét akar az otthonába.

Hajtják őket a frontra, szegény ember,

szegény embernek a vérét ontja.

.

A sakktáblán ő feláldozható gyalog,

neki mennie kell, így döntöttek a nagyok.

A fegyvereket le kéne már tenni,

ideje lenne végre hazamenni.

.

Álljatok már le a végtelen öldökléssel,

béküljetek meg végre a másik néppel.

Hódítani akarsz? –ne fegyverrel tedd,

iga nélkül, szelíd szóval, sokkal könnyebb.

.

2025. 04. 07.

Tiszakécske.

Alku

 

Alku

Írta: Királdi-Kovács István

.

Fáradt agya, már pihenni vágy,

sarokba vágná a politikát.

Kicsit másfelé kéne néznie,

idegei táncát nem tetéznie.

.

De a jogot éppen lábbal tiporja,

az, kinek védelme lenne a dolga.

S ki alkotja, megszüli, beadja éjjel,

magyarázza mindenféle veszéllyel.

.

Azután ő az első, ki fütyül rája,

elsőként tapossa mélyen a sárba.

Így nem pihenhet, ki szólni merész,

őt így indították el, ez a küldetés.

.

Hiába repülnek felé szavakból bárdok,

nem fog rajta sértés, semmiféle átok.

Megy, megy és megy, mindig csak előre,

mintha az erő sosem fogyna ki belőle.

.

Nála az ember, a szabadság az érték,

az egyenes gerinc, az együttérzés a mérték.

Pihenésre nincs idő, a zsarnok sem aluszik,

így ő is önmagával, fáradtságával megalkuszik.

.

2025. 03. 21.

Tiszakécske.

Úti terv

 

Úti terv

Írta: Királdi-Kovács István

.

Az út benned van, melyet kijelöltek neked,

vándor vagy,  s azon kell végig menned.

Minden elágazás, pihenő, egy vizsga hely,

a jelöltön, úton haladsz, vagy újra tervezel.

.

Az újra tervezés, a járatlan út választása,

kilógás a sorból, hit és vágy a szabadságba.

A vándornak nem véges, nem céltalan az útja,

megy, mert a lelke ki és fel van szabadult.

.

Szárnya nincs felhők között repülni képtelen,

hát megy, mert a világ kerek, ezért végtelen.

Törhető a madárnak szárnya, vándornak lába,

de lelke egyiknek sem zárható kalitkába.

.

Az út benned van, melyet kijelöltek neked,

ha nem tetszik, kiállsz, a sorból újra tervezed.

.

2025. 03. 20.

Tiszakécske.

 

Ki mondja meg

 

Ki mondja meg

Írta: Királdi-Kovács István

.

Menjünk! De ne az embert, az eszmét függesszük fel,

amely a népet, az országot, a hazát árulja el.

Ne öljünk pajtás, dugd vissza hüvelyébe kardod,

Tanuld meg vérontás nélkül megvívni a harcot.

.

Bár azt mondják békének vér az igazi valutája.

De mennyi rokkant, özvegy, árva marad utána?

Egyáltalán, ki mondja, meg mikor és hol van a vég,

hogy mennyi a vér, mennyi a könny, ami már elég?

.

Ki mondja meg meddig, lehet egy húrt feszíteni,

hány anyát, apát, fiat és lányt kell veszíteni?

Mennyi lesz hontalanná idegenben, vagy hazája földjén,

mert üldözi majd bosszú és gőgből fakadt törvény?

.

Milyen ízű lesz a kenyér, hogy esik a bor neked s nekem,

ha a búza és a szőlő véráztatta földben terem?

Kinek a testét, vérét áldjuk, ha éhet, szomjat oltunk?

Vagy fájdalommal telt üres tekintettel csak áment mondjunk?

.

A törvénygyár nem nyugszik, pedig túlfeszült már a húr.

pattognak az eresztékek, de még mindig türelem az úr.

A hatalom nem alkuszik, nem enged, törvénye tilt, fenyeget,

Félre a türelemmel, félelemmel, indulni kell emberek.

.

Menjünk! De ne az embert, az eszmét függesszük fel,

amely a népet, az országot, a hazát árulja el.

Ne öljünk pajtás, dugd vissza hüvelyébe a kardod,

Tanuld meg vérontás nélkül megvívnia harcot.

.

A bűnösnek jutalma egy szűk, magányos cella legyen,

Hogy sírja zarándok helyé ne váljon, majd temessék el ismeretlen helyen.

Mert az embereknek, béke kell, otthon és nyugalom,

Nem a nyakán ülő önkényúri hatalom.

.

2025. 03. 18.

Tiszakécske.

Másként látni

 

Másként látni

Írta: Királdi-Kovács István

.

Annak sírján majd nem nő keserűvirág,

aki a világnak ennyi szépséget ád.

Ki ecsettel, tollal, fotóval mutatja meg, amit lát,

ki vésővel, késsel farag követ, vagy fát.

.

Ki alkot, másként mutatja be az ezerarcú világot,

ahogy a mező is kinyit ezer, meg ezerszínű virágot.

Lásd meg a sorok között, hogy a kép mit takar,

virágnyelven írja le a költő, amit mutatni akar.

.

A képet alkotónak mást jelent a fény az árnyék,

az írónak, költőnek léte a szóval való játék.

Felnézel az égre, ragyogva szúrja szemed a Nap,

De a vásznon, egészen más fényköröket ad.

.

A szó, lesúlyt, vagy felemel, áldás, vagy átok,

szúr, vág, mélyre hatol, de vért soha nem ont.

Átölel, vigasztal, simogat, íze van, zamata,

ha ritmusa van, könnyen fülbe mászik a dallama.

.

Ha vándor jár arra, megpihenni leül egy útszéli kőre,

nem vágyik másra, csak képet nézni, verset olvasni tőle.

Mennyi fény, szín, árny és gondolat, tárul fel előtted,

amit láttál, olvastál, átéltél valami újat, mást hoz ki belőled.

.

2025. 03. 16.

Tiszakécske.

Csendes fohász

 

Csendes fohász

Írta: Királdi-Kovács István

.

Uram kérlek, hallgasd meg, hozzád szól e csendes fohász,

tegyél igazságot te az egyetlen bíró, a legfőbb jogász.

Te vagy az alkotó, az ige által védett tulajdonos,

az egyetlen, a megfellebbezhetetlen nagybirtokos.

.

Nézd, mit művel az embernek nevezett élőlény a földön,

nem éden, ez már sokkal inkább rommá zúzott börtön.

Farkasok és kutyák nem ölik úgy saját fajukat,

ahogy nevedben az emberek egymást és magukat.

.

Azok pedig kik tőled, vagy népüktől hatalmat kaptak,

szóval, tettel ármánykodva mindenkit becsapnak.

Kérlek, kik neved mögé bújva végzik tetteiket,

ne élvezzék soha atyai, megbocsátó kegyelmedet.

.

Nem gyűlölet, gonoszság, vagy bosszú vezérel Uram,

meg is bocsájtanék én, de álljon elő, ha mersze van.

De gyáva mind, ha valaki felelőst keres, másra mutogat,

mi, szolgáid egyre csak szenvedünk, nem leljük a kiutat.

.

Uram! Fejükre halált nem kérek, sírt már eleget anyukájuk,

Kerberosz három feje se csorgassa nyálát, ne is ugasson rájuk.

Belzebub se zárja kulcsra utánuk a pokol nehéz kapuját,

lelkük, ha van, ne bolyongjon, találja meg otthonát.

.

Te vagy az alkotó, az ige által védett tulajdonos,

az egyetlen, a megfellebbezhetetlen nagybirtokos.

Tegyél igazságot, te az egyedüli bíró, a legfőbb jogász,

Uram kérlek, hallgasd meg, hozzád szól e csendes fohász.

.

2025. 03. 12.

Tiszakécske.

Holtági anziksz

 

Holtági anziksz

Írta: Királdi-Kovács István

.

Lesétálok a holtághoz, leülök a móló deszkáira, lógatom a lábam,

szeretem ezeket a reggeleket, pedig már oly sokszor láttam.

A csendesen locsogó vizet most is gyöngyszínű pára rejti el,

csak a szárnycsapások jelzik, hogy kacsák és ludak szállnak fel.

.

A folyó felől nyirkos, ázott, nyersföld illatát hozza a szél,

a vízben néhány tündérrózsa lebeg körülöttük békalencsék.

Lustán, sápadtan kel a Nap, szomját hűs párával oltja,

pókhálón harmatcseppek, mintha gyémántokkal kirakott csipke volna.

.

A Tél, már az utolsókat rúgja, de a Tavasz még nem érkezett meg,

rügyek duzzadnak az ágakon, és a földet emelik a korai virág fejek.

Melegebb napon verebek virgoncodnak, a gerle is búg egyet-egyet,

de a mező, a csalitos néma, pacsirta, nyitnikék még nem szólalt meg.

.

A pára lassan oszlik, a Nap egyre magasabban jár, már meleget is ad.

Kitárul e csodás világ, mely oly békés, valahol mégis szelíden vad.

Vad, mint az inni jött őzek, vagy a vízen, némán úszkáló kacsák,

Nem mozdulok, nem zavarom őket, csak meglopom az intimitást.

.

Felállok, indulnék, egy csonka nyár tetején fölrebben egy madár,

hatalmas, kitárt szárnyal, portyára indul, reggeliznie kéne már.

Hosszan nézem, míg eltűnik a magasban, lélekben vele repülök,

szárnyam nincsen, hiába a vágyak, minden ide le, a földhöz köt.

.

2025. 03. 02.

Tiszakécske.

Világos, fegyverek a földön

 

Világos, fegyverek a földön

Írta: Királdi-Kovács István

.

Temesvár, ádáz csaták színtere,

verve a szabadságharc serege.

A világosi vár omladozó falai alatt

lehetőség már csak kettő maradt.

.

Megadja magát, leteszi a fegyvert,

vagy halomra gyilkolják a rengeteg embert.

Sorsukat, - döntött a honvédsereg vezére,

nem a császárnak, az orosz cárnak adja a kezébe.

.

Felsorakozott az orosz cár serege,

előttük a földön a Magyar vitézek fegyvere.

A Bohus-kastélyban, aláírt okmány, gyalázat,

a megadásra nincs értelmes magyarázat.

.

Mert hiába a megadás, még sincs béke,

folyik a „rebellis” magyarok üldözése.

Dühöng a császár bosszúért kiállt,

Haynau, akit tudott golyó elé citált.

.

Mint vadász a vadat, űzi, kergeti,

elkapja, tömlöcbe majd golyó elé veti.

S kik a harcokban elöl, az élen álltak,

az aradi börtönben végzetükre várnak.

….

.

2025. 02. 23.

Tiszakécske.

 

Anyanyelv

 

Anyanyelv

Írta: Királdi-Kovács István

.

Csak néztem anyám ajkát, hogy mozog,

s ajkának formája közben, mennyit változott.

A hang mi akkor oly kellemes meleg volt,

még nem tudtam az anyám nyelve volt.

.

Hallottam magasságát, mélységét, ahogy lejtett,

utánoztam gőgicsélve, ahogy erőmből tellett.

Ahogy formáztam még tudatlanul a számat,

éreztem másként rezegnek torkomban a szálak.

.

Pedig akkor még csak visongani, s kacagni tudtam,

élvezték a szüleim, s rengeteg puszit kaptam.

Ahogy növekedtem a hangokból jöttek a szavak,

sokszor ismételtem, ahogy anyám ajkáról fakadt.

.

Így sajátítottam el a nyelv különös játékát,

tettem magamévá anyám második ajándékát.

Az első az élet volt, mit a testéből adott,

második a nyelv, mit nekem örökül hagyott.

.

Az édes anyanyelv több mint egy szó, egy hang.

büszkeséggel tölt el, tartást ad, ez egy rang.

Tanulhatsz száz másikat, hogy megértsd a világot.

Lehet jó a dallama, íze, ezen tudsz alkotni szóvirágot.

.

Anyanyelven gondolkodsz, érezel, örülsz, fájsz,

nagy a világ, de másik ilyet, vagy hasonlót nem találsz.

Becsüld, ápold a szép nyelvet, mit édes anyád adott,

olyan örökség ez mit, mindenki az anyjától kapott.

.

2025. 02. 22.

Tiszakécske.

Acél szívek

 

Acél szívek

Írta: Királdi-Kovács István

.

Acélból van annak szíve ki acéllal dolgozott,

emléke is acél, bár kicsit megrozsdásodott.

Romokban hever a gyár, gépek az udvaron,

takarja őket por, rozsda és buja gazhalom.

.

Nem dübög a kohó, szájából nem folyik acélláva,

nem fut izzókígyó  hengerek végnélküli sorára.

Négyzet, vagy körbuga, profilacél, sín, és lemez,

ontotta őket a gyár, gyúrták kérges, kemény kezek.

.

Kohász állt szemén sötét üveggel, hővédő ruhában,

úgy nézte, hogy forr, zubog az anyag a kohó gyomrában.

Mikor „megfőtt” benne minden, megnyíltak a csapok,

feszültek az izmok, munkához látott ezernyi marok.

.

Nehéz, hosszú nyelű szerszámokkal terelték a folyamot.

mint villám az égen, rajtuk az izzóacél úgy szaladott.

Másik oldalon nagyrobajjal a kalapács zengett,

mint a kelttészta alakult az acél, ahogyan kellett.

.

Már nem kell az acélos szív, kérges kéz, az izmos karok,

kihült, nem dübög a kohó, állnak a hengersorok.

Csend van, az emlék az még el nem rozsdásodott,

acélból van annak a szíve ki acéllal dolgozott.

.

2025. 02. 22.

Tiszakécske

Zúzával töltött gombafejek

 

Zúzával töltött gombafejek

Írta: Királdi-Kovács István

.

Városban járva azon tűnődtem,

mi lehetne ma különleges, de finom ebédem.

Benéztem a zöldségboltba, mit is vehetnék,

ott nevettek rám friss, nagy gomba fejecskék.

.

Némelyik akkora, mint egy jó nagy tenyér,

gondoltam ebbe töltelék jó sok befér.

A nagyobbakból választottam nyolc darabot,

és körethez különféle zöldségeket, egy adagot.

.

Répa, petrezselyem gyökere és zöldje, karaláb,

elég is lesz ezekből már ne tovább.

Átmentem az ABC-be a húsok pultjához nyomban,

csirkeaprólékok közül a zúzát választottam.

.

Szétnéztem még de, már semmit sem vettem,

A további lépéseket a konyha felé tettem.

Mindent megtisztítottam, zöldségeket kockáztam,

Gombának a tönkjét a zúzával összedaráltam.

.

Egy fej apróra vágott hagymát teavajon párolni kezdtem,

a darált anyagot, sóval, borssal fűszerezve hozzá tettem.

Némi pirítás után, hogy megfőjön, vizet adtam neki,

de csak óvatosan, mert  sűrű szaftját mindenki szereti.

.

A holt időben zöldségekkel egy rizottó dobtam össze,

hogy az ízeket fokozni került bele némi petrezselyem zöldje.

Majd egyharmadnyi vajat sóval, borssal, kikevertem,

a gombafejek belsejét ezzel körbe kentem.

.

Elkészült a jó sűrű ragu, megállt a kanál benne,

kis hűlés után betöltöttem a gomba fejekbe.

Nagy volt a gomba, vagy kevés a töltelék?- ne keressük okát.

a két üres fejbe üssünk bele egy-egy egész tojást.

.

A töltött ételt tegyük egy vajas serpenyőbe,

azzal együtt toljuk be a száznyolcvan fokos sütőbe.

Az nem baj, ha a tetején bacon, vagy sajt van,

addig süssük, míg a gomba nem piroslik a vajban,

.

Közben elkészült hozzá a rizottó is, mint köret,

már megéheztünk, gőzerővel a tálalás jöhet.

Előételnek, tegnap készült hideg meggylevest akartam,

de szósz lett belőle, a gombás rizottót azzal takartam

.

2025. 02. 20.

Tiszakécske.

Elveszett büszkeségünk

 

Elvesztett büszkeségünk

Írta: Királdi- Kovács István

.

Mi vagyunk rosszak, vagy nem ért a világ?

Hiába való lenne már minden imánk?

Egyelőre szóban mennek emberek ölre,

más gondol a világról, hát beledöngölik a földbe.

.

De jaj, mire való az esztelen indulat, a harc

ökölbe szorított kézzel nincs béke, csak kudarc.

S míg egymásra csaholunk, mint veszett ebek,

elveszik hitünket, jogunkat mocskos kezek.

.

S ti, kiknek tapsotokért, lapot mégsem osztottak,

sőt, ahogy másokat, ugyanúgy pőrére fosztottak.

Mikor nyílik fel, mikor tisztul ki a szemetek,

És ki kéne nyitni az ökölbe szorított kezeket.

.

Nyitni kéne, beszélgetni, lehetne itt jobb is világ,

nézd, magukra zárták az ajtót, fütyülnek te rád.

Gyere, igyunk egy sört, nosztalgiázzunk,

emlékszel még, hogy épült az ország, a házunk?

.

Emlékszel még, mikor egymás vállára álltunk?

nem ismertük a lehetetlent, volt bátorságunk.

Hegyek simultak el, helyén városok nőttek,

nem volt híja tudásnak, akaratnak, sem erőnek.

.

Ma sokan, kik egykor reggelente kezet ráztunk

fal mellett kullogunk, félelem lett a társunk.

Az utcán lehajtott fejjel megyünk a dolgunk után,

elveszett büszkeségünk, egyszer megtaláljuk, talán.

.

2025. 02. 19.

Tiszakécske.

Erdei út

 

Erdei út

Írta: Királdi-Kovács István

.

Megyek, mégsem haladok, ijedten állok,

a felázott, sáros erdei út csúszkál alattam.

A sárban megannyi falevél enyészik,

éli végnapjait, hogy humusszá váljék,

s legyen az új erdei sarjadéknak táplálék.

.

Óvatosan lépek párat, hiszem, hogy előre,

tévedés, inog a föld, még hátrább csúsztam belőle.

Hasztalan harc, de én kitartok, nem adom fel,

hízelgek neki, ostromlom, míg befogad, megölel.

Oldalra lépek, nem csúszik, sóhajtok, végre felismert.

.

Sétálok, fát simogatok, mintha testvérem lenne,

tiltanám hogy fűrész zúgjon, fejsze csattanjon benne.

Fölnézek, föl a magasra, hol az ághegyét felhő simogatja,

közös táncukat lejtik, ki tudna dönteni melyiket ki, mozgatja?

Felhő ringat ágat, vagy az ág keszkenője a felhő, azzal integet?

Rejtély.

.

Már-már idilli nyugalmamat egy fakopáncs dobolása veri fel,

melyre egy közelben harsanó kakukk mély baritonja felel.

Mintha ez lett volna a jel, megélénkül az erdő,

az égen félre csúszik egy felhő, kikandikál mögüle a Nap,

egyre nagyobb résen áradnak ki az élénk napsugarak.

.

Párát lehel a föld, ezer hangnemben karének zeng,

gyönyörű hangok, most nem zavar, hogy elmúlt a csend.

Olykor egy-egy szóló is felcsendül, magas és mély felesel,

mint egy színpadi műben, hol nő és férfi énekel.

A szín is változik, ahogy röppennek ágról ágra.

.

Közben mondja a magáét, zsémbel, be nem áll a szája.

Átjárt a hely szelleme, kicseréltek, már az út sem csúszik,

szürkül az idő, estébe hajlik, lassan a Nap is búcsúzik.

Nehéz szívvel búcsúzom én is, lassan haza kell mennem,

mivel legkedvesebbet hagyom ott, gyakran vissza kell lesnem.

.

2025. 02. 14.

Tiszakécske.