Szerelem, fantázia

 

Szerelem, fantázia

Írta: Királdi-Kovács István

.

Asszonyt szeretni úgy nem lehet,

ahogy szeretni lehet a hegyeket.

A szelíden emelkedő lankás oldalút,

vagy magasan égre törő  meredeket.

.

Ahogy szeretni lehet a bokrokat, fákat,

amik az embertől semmit nem várnak.

Csak adják, azt mi lényükből fakad,

hogy velük, bennük, otthon érezd magad.

.

És ahogy szeretni lehet egy patakot, folyót,

a lassan csordogálót, vagy tova rohanót.

Én apró porszem állok a természettel szemben,

megcsalom őt, mégis asszony jár az eszemben.

.

Mert mit tegyen az ember együgyű fia,

ha gyötri a túlcsordult érzelem, a fantázia.

Bensőjét tűz kínozza, gyötri, majd belehal,

nincs menekvés, kell az ölelés, a két puha kar.

.

Lemond, elfogad, megalkuszik, az ember,

megtanította a természet, legyen türelemmel.

Az erdei gyümölcs is savanykásan édes,

az ölelésen túl, néha az asszony is lehet zsémbes.

.

2025. 02. 09.

Tiszakécske.