Anyanyelv
Írta: Királdi-Kovács István
.
Csak néztem anyám
ajkát, hogy mozog,
s ajkának formája
közben, mennyit változott.
A hang mi akkor oly
kellemes meleg volt,
még nem tudtam az
anyám nyelve volt.
.
Hallottam magasságát,
mélységét, ahogy lejtett,
utánoztam gőgicsélve,
ahogy erőmből tellett.
Ahogy formáztam még
tudatlanul a számat,
éreztem másként
rezegnek torkomban a szálak.
.
Pedig akkor még csak
visongani, s kacagni tudtam,
élvezték a szüleim, s
rengeteg puszit kaptam.
Ahogy növekedtem a
hangokból jöttek a szavak,
sokszor ismételtem,
ahogy anyám ajkáról fakadt.
.
Így sajátítottam el a
nyelv különös játékát,
tettem magamévá anyám
második ajándékát.
Az első az élet volt,
mit a testéből adott,
második a nyelv, mit
nekem örökül hagyott.
.
Az édes anyanyelv
több mint egy szó, egy hang.
büszkeséggel tölt el,
tartást ad, ez egy rang.
Tanulhatsz száz
másikat, hogy megértsd a világot.
Lehet jó a dallama,
íze, ezen tudsz alkotni szóvirágot.
.
Anyanyelven
gondolkodsz, érezel, örülsz, fájsz,
nagy a világ, de
másik ilyet, vagy hasonlót nem találsz.
Becsüld, ápold a szép
nyelvet, mit édes anyád adott,
olyan örökség ez mit,
mindenki az anyjától kapott.
.
2025. 02. 22.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése