Acél szívek

 

Acél szívek

Írta: Királdi-Kovács István

.

Acélból van annak szíve ki acéllal dolgozott,

emléke is acél, bár kicsit megrozsdásodott.

Romokban hever a gyár, gépek az udvaron,

takarja őket por, rozsda és buja gazhalom.

.

Nem dübög a kohó, szájából nem folyik acélláva,

nem fut izzókígyó  hengerek végnélküli sorára.

Négyzet, vagy körbuga, profilacél, sín, és lemez,

ontotta őket a gyár, gyúrták kérges, kemény kezek.

.

Kohász állt szemén sötét üveggel, hővédő ruhában,

úgy nézte, hogy forr, zubog az anyag a kohó gyomrában.

Mikor „megfőtt” benne minden, megnyíltak a csapok,

feszültek az izmok, munkához látott ezernyi marok.

.

Nehéz, hosszú nyelű szerszámokkal terelték a folyamot.

mint villám az égen, rajtuk az izzóacél úgy szaladott.

Másik oldalon nagyrobajjal a kalapács zengett,

mint a kelttészta alakult az acél, ahogyan kellett.

.

Már nem kell az acélos szív, kérges kéz, az izmos karok,

kihült, nem dübög a kohó, állnak a hengersorok.

Csend van, az emlék az még el nem rozsdásodott,

acélból van annak a szíve ki acéllal dolgozott.

.

2025. 02. 22.

Tiszakécske