Ne kérd számon

 

Ne kérd számon

Írta: Királdi-Kovács István

.

Ne kérd számon, mit számon kérni nem lehet,

Ne kérdezd, miért adja ehhez nevét az Istened.

Nem adta ő, hiszen tőle azt senki nem is kérte,

hiába is kérte volna, béke lakott az ő szívébe.

.

Mégis az ember kit pappá, nem tudni ki szentelt,

Uszít és küld háborúba ember ellen, embert,

S közben neked a békéről, elfogadásról papol,

Szégyenre képtelen, ott legbelül, mélyen valahol.

.

Ne kérd számon, mit számon kérni nem lehet,

Ártatlan gyermekek, vére piszkítja be kezedet,

Hol van most az én, vagy a te Istened?

Miért nem fogja le a fegyvert áldó kezedet?

.

Miért engem int békességre a szemérmetlen,

Azt hiszi, majd isten elé állhat megméretlen?

Én nem akarok háborút, és ő sem a túloldalon,

Urak vitáját miért véremmel kell megoldanom?

.

Ki előtt hajbókolsz, kinek hajtod térded és fejed,

A hatalomnak lábat csókolsz, neked én csókoljak kezet?

Nincs megváltó, nem is volt, a Messiás sem jön el,

Kicsi az én bűnöm nem mérhető a te bűneiddel.

.

Ne rajtam kérd számon, mit számon kérni nem lehet.

Általatok, miattatok ölik egymást az emberek.

Lelkemben béke volt, most indulattal nézem,

Amint véres kezed fegyvert áld meg éppen.

.

Kezetekről a vért nem mossák le az évezredek,

Inkvizíció, máglyahalál, a megáldott fegyverek,

Halálsikoly, zokogás, rettegés, félelem,

Mondd, hogy bírja el, szemérmetlen, elfajzott lelketek?

.

Ne, te kérd számon, mit számon kérni nem lehet.

Inkább őt kérdezd, mit szól hozzád a Te Istened.

Ha hiszel, add vissza az úrnak, mi sosem volt tiéd,

Ne gondolj rá többé, hogy szádra veszed nevét.

.

2024. 04. 24.

Tiszakécske.

Levél, postás

 

Levél, postás

Írta: Királdi-Kovács István

.

„Postás bácsi jól lakott,

Megtömte a pocakot,

Mégis minden emelet,

Megkapta a levelet”

(1965. Dörmögő Dömötör)

.

Ablakban lógva néztük hoz-e levelet,

Jön-e a távolból várva várt üzenet.

Hivatal küldött felszólító levelet,

Valaki más abban vallott szerelmet.

.

Ifjú legényt benne katonának hívták,

Bélyeg helyett rá pecsétjüket nyomták.

Apa írt fiának, tanulj, vigyázz anyádra,

Hazamegyek nem olyan nagyon sokára.

.

Postás, ha van is nem hord már levelet,

Elektronikus úton jön, megy az üzenet,

Míg a postán két hét alatt fordult a levél,

Ma két perc és megfordul az e-mail.

.

Volt szalaggal átkötött, illatos levél halom,

Szekrény mélyén őrzött, magánirodalom,

Üdvözletek írva, ezerféle képeslapra,

Rá, szebbnél szebb bélyeg felragasztva.

.

A kézírás maga, a betűk dőlése alakja,

Mind, a feladó lelkét, stílusát hordozta,

Hiányzik a levél, az író kezének nyoma,

Egyenbetűk, rövidítések, a léleknek nincs otthona?

.

Kérdezem, a választ magam sem tudom,

Magáll egy autó, a sofőr borítékot ad,

Rajta szép, cirkalmas, kézzel írt címzés,

Gyönyörű, mint egy kalocsai hímzés.

.

Ilyen a képi világ, pixelekből alkot az ember,

Kézzel írni, elfelejt, nem tud, vagy nem mer,

Pixelből állnak a betűk, a sorok, nincsenek hibák,

Mögüle kihal az érzés, rideggé lesz a világ,

.

2024. 04. 18.

Tiszakécske.

Olykor dühös a tenger

 

Olykor dühös a tenger

Írt: Királdi-Kovács István

.

Törvények megtiporva, sárba rúgva,

újat hoznak függöny mögé bújva.

Idegen érdek font hálót körénk,

a gyűlölködés magvát szórva közénk.

.

Azt mondták, ellenség ki nem áll közénk,

Damoklesz kardját tartják ma fölénk.

Unja a nép ezt a táncot járni,

ezt a táncházat be kell végre zárni.

.

Felkavart, állóvíz, bűzölgő mocsár,

ömlik a szenny, a kiszabadult gáz,

Fékét vesztett indulat mindenért,

mert a palackból a dugót kivették.

.

Ajtón, ablakon, téren átfúj a szél,

tömeg az utcán változást remél.

Nincsenek oldalak, se jobb, se bal,

csak emberek, mind szabadságot akar.

.

Tépik a láncot, rombolják a sáncot.

Nem elég! Rajta, vessetek gáncsot.

Bukjon el mind, kinek buknia kell,

Merj, állj ki, törj utat, és szabad leszel.

.

Mennek, sokasodnak, gyűlnek százezrek,

a változást akaró emberek.

Kik eddig magukra hagyták őket,

félnek, tudják ezért ők felelősek.

.

Drága jó uraim csak reszkessenek,

most a bársony koptat fenekeket.

Van, mikor szép, lágyan ring a tenger.

olykor dühösen támad, mindent elnyel.

.

2024. 04. 11.

Tiszakécske.

Hol vannak

 

Hol vannak

Írta: Királdi-Kovács István

.

Hol vannak a terek,

a terekről az emberek,

kik békésen verték a blattot,

vagy tologatták a sakkot,

Öntött beton asztalokon.

.

Folyt a játék, néha a sör.

kéretlen kellék, kibicekből kör,

kik beleszólni sem átallottak,

a szemérmetlen átkozottak.

Fokozták, izzították a játék hevét.

.

Az indulat illant, mint a pára,

ritkán sikerült gorombára,

játék szenvedélye fűtötte fel,

a végén parolával búcsúztak el.

Másnap ugyan ott folytatták.

.

Hol vannak a terek,

a tereken sétáló emberek,

akik megpihennek a padon,

hogy nézelődjön, vagy olvasson.

Vagy, csak része legyen a térnek.

.

Tudom, vannak terek, és padok,

nincsenek sakk, és kártyaasztalok,

Hová lettek a vidám, játékos emberek,

a jóízű nevetés, a beszélgetések.

A haragnélküli évődés, elillant minden.

.

Hol vannak a kacagó gyerekek

a pajkos játékok, iskolából hazamenet?

Valahol ki van téve egy tábla,

A jókedv, a vidámság, az élet,

             Zárva?

.

2024. 04. 11.

Tiszakécske.

Benne minden vacak, (leves)

 

Benne minden vacak, (leves)

Írta, és főzte: Királdi-Kovács István

.

Családomnak hozom a levest, mit tegnap ígértem,

sok különösen finom íz és aroma lesz, a betétben.

Ne keresd ezt szakácsok könyvében,

mert az étel született e sorok írójának fejében.

.

A leves alapja lesz sokféle ez meg az,

sok vitamindús, tápláló, színes giz, meg gaz,

Zeller, petrezselyem gyökere a zöldjével,

krumpli, hagyma, répa, de nem a földjével.

.

Megtisztítva minden, ahogy az főzés előtt illik,

Készítek elő sót, borsot, pici köményt, ahogy ízlik.

De, kinek szája íze úgy kívánja és mást is szeret,

e tavaszi levesbe ezeken kívül bármit tehet.

.

Hiszen én sem elégszem meg ennyivel,

csak előbb tisztítani, darabolni kell.

Zöldség féléket kockára, karikára vágva,

félre teszem egy vízzel telt  tálba.

.

Oly szép fehéren mosolyog rám egy karfiol,

szedek is néhány szálat habos, zsenge rózsáiból,

a karfiol alatt megbújt egy szép fiatal karaláb,

abból is kellett kockára vágva négy karika legalább.

.

Zeller, petrezselyem zöldje finomra metélve,

megy majd bele a grízgaluska betétbe.

A hagyma sem marad egészben,

finomra vágva pirul majd az edényben.

.

Edény alján olvad már egy kanálnyi zsír,

a hagymát éri benne egy zsömle színű pír.

Hozzá teszem a darabolt zöldségeket,

enyhén sózom és párolom egy keveset.

.

Míg a zöldek párolódnak, néha belekavarok,

előkerülnek az összegyűjtött csirkecsont darabok.

Mert szavam véletlenül el ne feledjem,

pár napja rántani, néhány combot kifiléztem.

.

Volt meglepetés egy farhát is akadt a kezembe,

hamar fazékba tettem, vízzel szépen felengedve.

el is láttam sóval, borssal, őrölt paprikával,

adjunk az ízlésnek, ne spóroljunk az aromával.

.

 

 

 

 

Volt egy üveg gomba, kanálnyi ki lett belőle lopva,

leszűrtem, összevágtam nagyon apró darabokra.

Búzadarát tíz dekányit a gombával tálba raktam,

rá egy tojást ütöttem, csipetnyi zöldeket is hozzá adtam.

.

Pici vízzel, sóval, leheletnyi borssal jól átdolgoztam,

hogy a búzadara  puhuljon bő tíz percig állni hagytam.

Addig a levesbe bele került már a krumpli, s némi borsó,

de nem ez a művelet volt az utolsó.

.

Hagytam kicsit főni, hogy minden át vegye az ízeket,

következett a kóstolás megtudni a részek hogyan ízlenek.

Vizet forrni a tűzre tettem, bele kanálnyi sót vetettem,

a gombás, zöldes galuskát, teás kanállal belecsipegettem.

.

A galuska, és a leves szinte egyszerre lett készen,

éhes volt a család és senki nem is maradt éhen.

Tartalmas leves, benne sok ez, meg az, és a finom galuska,

Máskor is elbitorlom a konyhát, ha nem leszek éppen lusta.

.  

2024. 04. 07.

Tiszakécske.

Gyávának lenni

 

Gyávának lenni

Írta: Királdi-Kovács István

.

Van, mikor gyávának lenni is bátorság kell,

így is, úgyis teleraknak bélyegekkel.

Az ember gondolkodik, tegyen, ne tegyen,

nem tudja eldönteni végül mi, legyen.

.

Behunyja szemét, mert tenni, volna benne erő,

mikor gondolkodni már nincs idő, akkor lesz vakmerő.

Vakon ugrik a mélybe, vállalja, mert vállalni kell,

mindenki nem menekülhet, mindenki nem bújhat el.

.

Kellenek, kik elől mennek, viharban ellenállnak,

és ha kell, akár a halálnak is bemutatkoznának.

Kötél, vagy golyó által végezték már sokan,

az érzés nem halott, a hazának szabadságra szüksége van.

.

Volt, hogy idegen hatalom tett a nyakunkba igát,

voltak akik olcsón, júdáspénzért árulták a hazát.

Van ki rosszabb, jogot tipor, arcán gúnyos vigyor,

jó földre szeméthegyeket vesz, s érte bónuszt fizet.

.

Ma nem a Tatár jön, nem Török ül a nép nyakán,

még sem szabad az én kicsinyke, szeretett hazám.

Ma mindenki valakié, szolgál, hajlong valakinek,

közben egyre gyűlnek, szaporodnak az idegenek.

.

Szemet nem idegen hatalmak vetettek mos miránk,

fogát magántőke, triád, oligarcha, maffia feni ránk.

A tőke olyanoktól jön, kiknek az ember nem köszön,

csak lehajtja fejét, hogy maga se lássa szégyenét.

.

S ki azt ígérte, minden idegentől megvédi ezt a népet,

Most a jó érzésű emberben, miatta van szégyenérzet.

Van, mikor gyávának lenni nagyobb bátorság kell,

hogy a tükör elviselje, mikor reggel belenézel.

.

2024. 04. 05.

Tiszakécske.

A betűk varázsa

 

A betűk varázsa

Írta: Királdi-Kovács István

.

Előttem diétára fogott betű hegyek,

szétválogatni őket, alig-alig lehet,

Ez nem ide való, ennek helye nincs,

lám ezt kerestem, ez drága kincs.

.

Rakom őket ide, kipróbálom ott,

ebből lesz az ige, abból szóvirágot rakok,

A betű hegyek fogynak egyre jobban,

pedig, még egyet is ki nem dobtam.

.

Csak átrendezem őket egészen más sorba,

látod egyiken sem esett, semmilyen csorba.

A görbe gömbölyűbb, az egyenes, mint a szálfa,

s van, ahol a kettő össze lett kombinálva.

.

Nézd, az e, az o, és az ő, milyen kerek,

az f, az l, a t, milyen érdekesen egyenes.

A cs, a dz, a w, össze van kombinálva,

a j-nek, q-nak, p-nek, van egy kicsi lába.

.

A betű hegyek és halmazok szavakká lettek,

az ősi zűrzavarból lám, értelmet nyertek.

Egyik, mint gyöngysor, ha csillog a nyakadba,

a másikat akár beletűzhetnéd a hajadba.

.

Van, mely csillogóbbá teszi ragyogó szemed,

akad közöttük, mi gyógyítja megsebzett lelked.

Némely csak szelíden szól, figyelj, itt vagyok,

mosolyogj, és várd bizalommal a holnapot.

.

2024. 04. 02.

Tiszakécske.