Volt egy nyár

Volt egy nyár

Írta: Kovács István

Csendben búcsúzik a nyár,

Hol van már a fecskepár,

Sárgul már a falevél,

A gólyapár is útra kél.

Halkan búcsúzik a nyár,

Csendes lett a táj,

Béka kórus nem zengi dalát,

Nem hallom a tücsök muzsikát.

Szépen búcsúzik a nyár,

Az ősz benn a kertben jár,

Hidegek a reggelek,

A perc is lassabban pereg.

Hová lett a meleg nyár?

Valahol messze-messze jár,

A nap is lustábban mozog,

Hosszabbak az őszi alkonyok,

Rég elment a nyár,

De emléke itt jár,

Meleg kandalló mellet,

Nézem a nyári képeket.

Köztük van egy kis levél,

A nyár ígéri, újra visszatér!

2014-08-28.

Tiszakécske.

Ki a bohóc?

Ki a bohóc?

Írta: Kovács István

Nézd!

Festett szája, hogy nevet

De festék alatt ajkai,

Mily szomorúan keskenyek,

A rivaldafényben láthatod,

Mint szivárványszínű gyöngyök,

Szeme alatt a könny úgy ragyog,

Szívében keserűség van,

Szemében fájdalom csillagok,

Álcája tükröt mutat,

Könnyeivel téged sirat,

Lásd, ember van a máz alatt,

Tudnod kell, hogy az élete,

Nem csupa kacagás és móka,

Ő csak kimert állni a sorból,

Neki tapsolunk, de fájdalom,

Mi vagyunk az élet bohóca!

2014-08-27.

Tiszakécske.

Őszidő

Őszidő

Írta: Kovács István

Ősz a kertek alján belopódzott,

Tarka köntösébe burkolózott,

Kezében egy paletta,

Sok szín festék van rajta,

Keveri a színeket,

Ecsetjével festeget,

Pirosra az almát,

Sárgára a körtét,

Több színűre szőlők szemét,

Fák levele már tarka-barka,

Több dolga is van még hátra,

Szüretelni szép sorjában,

Kukoricát, almát, körtét,

Kicsorgatni szőlő levét,

Szőlőleve a hordóba,

Borrá érik disznótorra.

Elfogyott az ősznek dolga.

Várhatunk a télapóra!

2014-08-23.

Tiszakécske.

Búcsúzik a nyár

Búcsúzik a nyár

Írta: Kovács István

Pihenni tér a nyár

Hosszú útján elfáradt már,

Tavasznak volt örököse,

Kemény munka van mögötte,

Gyümölcsöt és fát nevelt,

Ölén ringatta a búza tengert,

Sok volt a munka izzadt a nyár,

Tikkadt mező esőre várt,

Izzadsága hullt a földre,

Lágy esőként megöntözte,

Kukoricaföldet, búzamezőt,

Gyümölcsfát és szőlővesszőt,

Csengőbarack, érett kalász,

Hamvas szilva, piros alma

Minden kincse, nekünk adta

Kezében már vándor botja,

Pihenni tér,

Néhány munkát Őszre hagyva.

2014-08-22.

Tiszakécske.

Valamit mondani...

Valamit mondani…

Írta: Kovács István

Valamit még akkor ott,

Mondani akartam,

De csak álltam némán zavarban.

Mert nem tudtam a szót,

Mit mondani akartam.

Azóta is Te voltál minden vágyam,

Titkos gondolatom,

Hiányod fájt mindig,

Nagyon!

Egy szó, s a neved

Ráégett a nyelvemre,

Mi naponta többször,

El volt suttogva, rebegve,

Valamit akkor, ott,

Még mondanom kellett volna,

Hogy utunk egyfelé vigyen,

S akkor hiányod béklyója,

Most nem szorítaná szívem.

Ha most kéne mondanom,

Most is csak állnék zavarban,

Pedig már tudom a szót,

Mit akkor, ott, mondani akartam!

2014-08-20

Tiszakécske.