Zajána és Zoárd I.rész

Zajána és Zoárd

I.rész

Írta: Kovács István

                                                         

Zajána és Zoárd a tízes éveik elején jártak két kisgyerek, akik nagyon közel laktak egymáshoz. Semmit sem tudtak a szerelemről, de nagyon jól érezték magukat egymással. Sokat játszottak együtt a közeli réten, virágot szedtek fogócskáztak vagy csak sétáltak és beszélgettek. Néha friss füvet szedtek a patak parton, hogy etessék és simogassák Zajánáéknál a nyulakat. Ha rossz volt az idő, akkor a ház alatti pince részben játszottak. Néha mikor játék közben összeért a kezük vagy össze koccant a fejük szégyenlősen, pironkodva nevettek és futni kezdtek mintha menekülnének valami elől, amiről nem tudták mi is az. De mindig együtt, egymás mellett. Ahogy telt az idő egyszer csak nem futottak el többé csak egymásra néztek, mint akik érzik, hogy történik velük valami, ami jólesik nekik. Zoárd arra is rájött, ha nem véletlenül érinti Zajána kezét ő nem kapja el, és ha fejük összeér, pár pillanatig úgy maradnak és örülnek a pillanatnak. Ha elmentek sétálni és nem látta senki megfogták egymás kezét. Az igazi szikrát Zajána pattintotta először, egyik nap mikor Zoárd indult haza és a lány kezét megérintve mondta, hogy szia, holnap jövök a kislány egy villámgyors puszit adott a fiú arcára! Zoárd meglepődött és szédelegve tette meg azt a néhány lépést hazáig. Ettől kezdve, ha kettesben találkoztak mindig volt puszi érkezéskor és távozáskor. Még abban az időben nem úgy volt, hogy két hatodik-hetedik osztályos gyerek összeköltözik és együtt él. Zajána anyukája sejtett valamit (az anyák megérzik) de mivel sohasem látta, hogy a gyerekek akár megfogták volna egymás kezét nem tulajdonított nagyobb jelentőséget a dolognak. A fordulat húsvétkor történt, locsolkodás után távozáskor Zoárd az ajtóban szétnézve nem látja e valaki, nem az arcán puszilta meg a leánykát, hanem a szájára adta és gyöngéden megszorították egymás kezét. A fiú már betöltötte a tizennegyedik évét a kislány pedig tizenhárom volt. Már egyre több és hosszabb puszik és kézszorongatások voltak. Egy alkalommal azonban Zoárd másként viselkedett, meg ölelte a lányt kicsit magához szorította és jól körbe puszilgatta  Zajánát ami meglehetősen tetszett neki mert nem tiltakozott sőt átadta magát az érzésnek és viszonozta a puszikat melynek  kissé még ügyetlen csók lett a vége. Nagyon tetszett nekik a dolog, és egyre sűrűbben csinálták, rájöttek arra is hogyan kell művelni a csóktudományt! Kapcsolatuk annyira titokban zajlott, hogy Zajána nővére sem sejtette mi történik húga és a szomszéd fiú között, pedig az iskolában is egy osztályba jártak. Zoárd szülei és testvérei pedig főleg nem. Ezerkilencszázhetvenre már akkora volt bennük a tűz, hogy perzselte gyermeki szívüket és kívánták nagyon egymást. Zajána apukája dolgozni volt, anyukája és nővére a közeli városba ment vásárolni. Órákig kettesben lehettek és teret engedtek vágyaiknak. Szenvedélyesen itták egymást és érződött, ma több is történni fog, mint csókok és ölelések. Forrt közöttük a levegő és bennük a vér. Megbeszélték a dolgot és mindketten akarták, hogy megtörténjen. Sajnos azonban hibát követtek el. Mivel eddig soha nem kellett magukra zárni az ajtót most pedig a nagy izgalomban elfelejtették, ami rájuk nézve nagy hiba volt. Éppen neki kezdtek volna a vetkőzésnek mikor egy másik szomszéd fiú átjött valamit kölcsön kérni, de miután megkapta sem sietett távozni, egészen addig míg Zajána anyukája és nővére haza nemért. Ez az alkalom füstbe ment és több meg nem adódott és ők nem tudni miért nem is keresték. Valószínűleg a lebukástól féltek. Ugyan úgy találkoztak és szerették egymást, de testi kapcsolat nem történt közöttük. És eljött ezerkilencszázhetven augusztusa, ami sorsukat végleg megpecsételte és negyvenhárom évig nem sokat hallottak egymásról.  

 2013. 12. 24.

Tiszakécske