Királd

Királd

(Emlék szülőfalumról)

Írta: Kovács István

Bükkök, fenyvesek és tölgyek,

Ölükön ringatják a völgyet.

Oda születtem Én!

Királd!

Kicsiny község, bányászvidék,

De nekem oly nagyon szép.

Szénbányájába járt dolgozni

Környező falvakból a nép.

Hányatott volt a sorsa,

Több uradalom birtokolta.

Török hadak és a pestis kiirtotta.

Pusztaság lett egy időre,

De megkapta az egri papnevelde.

A szeminárium birtoka lett,

Újra indult így az élet.

Jöttek is jó emberek,

Építettek új telepet.

Nyitottak egy bányát,

Kőszén termett benne.

Lett belőle emberek megélhetése.

Épült oda templom, iskola a kultúrának háza,

Jól eltartott mindent a kőszénbánya.

Hát ide születem, itt teltek a gyermekévek.

Itt tanultam olvasni, számolni és betűt vetni.

A lányokat hogyan kell szeretni.

Jártam erdő mélyén gombát szedni,

Vaddisznót és szarvast lesni.

Barna kislányt megölelni,

Szamóca ízű csókot csenni.

Ám sötét hajam deresedő,

Rég elmúlt már ez az idő.

Szép emlékek tarsolyomból előbújnak,

Megkönnyezem azt a múltat.

Hol bükkök, fenyvesek és tölgyek,

Ölükön ringatják a völgyet!

2014-02-28

Tiszakécske