Születésnapi elmélkedés
Írta:
Kovács István
Miként
villanó fecskék az égen,
A napok úgy
szállnak el felettem,
És nyomot
hagynak őszülő fejemen.
Szaporodnak
homlokomon a ráncok,
Szemem
sarkában a szarkalábak.
Búcsút intek
immár az ifjúságnak.
Mást jelentenek
a forró szerelmek,
Másak a
vágyak.
Kapcsolataim
az élettel, meghittebbé váltak.
Bölcsebb nem
lettem,
De
meggondolok jobban,
Minden szót,
mielőtt kimondtam.
Néha vágyom
az egyedüllétet,
Kell idő a
számvetésnek.
Esténként
elmormogok egy- egy imát,
Dicsérem
Istent és fiát.
Hálásan
köszönöm az éveket,
A nyugodt
szép életet.
Köszönöm a
családomat,
Az összes
barátomat.
Éljünk még
meg együtt szép napokat!
2014-02-12
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése