Képek rólad

Képek rólad

Írta: Kovács István

Ülök a padon, tölgyfánk alatt,

Fejemben messze jár a gondolat.

Míg lágy szellő simítja arcomat,

Eszembe jut rólad ezernyi, szép gondolat.

Még ma is látom a szerelem szivárványát,

Csillogó szép barna szemedben.

Érzem kezedet a kezemben.

Ajkad puhaságát, mely a csókokat ontotta,

Hangod lágy csengését, mely ezerszer suttogta,

Szeretlek, szeretlek!

Ha most itt lennél velem, úgy ölelnélek

Mint tavaszi nap sugarai a földet, a fákat,

Vinnélek, mint lágy fuvallat a virágok illatát,

Oda hol örök a boldogság.

Hol tölgyek ölelik kicsiny falunkat,

Szépen befészkelnénk magunkat,

Az örök szerelem ölébe.

Bele nevetnénk, Ámor és Aphrodité szemébe,

Nem tudják Ők, hogyan kell szeretni,

Kedvesünket csókolni, ölelni.

Mennyek útja a patakpart lenne,

Hol gólyahír és margaréta ágyon,

Egymásba feledkezve,

Találna ránk az idők végtelenje.

De karom már nem ér el,

Szemem a semmibe tekint, hol egy angyalt lát.

Kinek csillog a szeme, mosolyog a szája.

S arca belemosódik egy szivárványba.

2014-04-30

Tiszakécske