Meglestelek!

Meglestelek

Írta: Kovács István

Vasárnapi sziesztám véget ért,

De úgy tettem mintha aludnék még.

Ám résnyire nyitott pillám mögül,

Néztem, ahogyan őrzöd álmomat.

Meglestelek!

Ülsz az ágy mellett.

Valamit olvasol,

De sűrűn fel-felnézel,

Tekinteted rajtam nyugtatod.

Akkor láttalak így,

Mikor gyermekeink álmát vigyáztad.

Fáradt voltál,

De mindig, arcodon ült angyali mosolyod.

Most rám vigyázol,

Figyeled légzésemet,

Azzal a mosollyal, tekintettel

Szívedben aggódó tiszta szeretettel,

Mint egykoron.

Mozdulok, fölkelek, eléd térdelek,

Megcsókolom két kezed,

Meg simítom fáradt arcodat,

Csak annyit mondok, köszönöm neked.

És belül örülök, hogy meglestelek!

2014-03-03

Tiszakécske