Reménytelenül

Reménytelenül

Írta: Kovács István

Eltörött álmok,

Szétgurult gyöngyei között,

Keresed a tegnapok

Meg nem valósult ígéretét.

Céltalanná vált életed,

Melynek értelmét keresed.

Vergődik lelked,

Mint instagrammba firkált,

Áttetsző szárnyú színes pillangó,

Mely repülni képtelen.

Ujjaid között elfolyik az idő,

Mely nem old meg semmit.

A lét, nem lét kérdése gyötör,

S mint könyörtelen ököl,

Az éhség markolja gyomrodat

Ki üresedett a lelked,

Agyadban nincs értelmes gondolat.

Már megint lenézően

Utasították el pályázatodat.

Minden nap bemész a hivatalba,

De nem kapsz munkát.

Nem látnak szívesen,

Majd értesítjük!

Mondják mérgesen.

S megint a létkérdését veszed elő,

Ujjaid között lassan elfolyik az idő,

S már észre sem veszed,

Új pillangót firkál kezed,

Mely repülni képtelen.

2014. május 7.

Tiszakécske