Vihar

Vihar

Írta: Kovács István

Fodros szélű, habos felhők

Kergetőznek fenn az égen.

Napsugara kiles néha közöttük a résen.

Ám a felhők erősebbek,

Nap arcára fátylat tesznek,

Némelyik fehér, mint a tejszínhab,

Másik szürke, álmatag.

És van sötét, melyből ömlik a harag.

Nagyot dörren az ég, sír és villámlik,

Kettéhasítja az eget,

Könnyétől a föld elázik.

Majd tovavonul, de mérgét itt hagyta,

Kertek, útszéli árkok sarába tiporva!

2014-05-02

Tiszakécske