Mámor tó
Írta: Kovács
István
Hajnalok,
hajnalán
felébreszt a
vágy:
Akarlak!
Hozzád
fordulok,
átölellek és
csókjaimmal
betakarlak!
Végig
simítom formás
tested.
Harmatos
szemérmeden ,
kicsit
elidőz kezem
és lágy
érintésem fűti
szunnyadó
vulkánod.
Megremegsz,
felém fordulsz
és átadjuk
magunkat
Erósznak.
Mint egymást
kergető pillangók
szállnak
virágról virágra,
csókjaink
úgy hullnak egymásra.
Hosszú sétát
tesztünk
a gyönyörök
kertjében,
míg vulkánod
ki nem tör,
és lebegve
fürdünk
mámortó
vizében.
Aztán pihegve,
izzadva
érünk ki a
partra
és ott
megpihenve
egymást
szorosan átkarolva
várjuk, hogy
szívünkhöz
visszatérjen
saját ritmusa.
És boldogok
vagyunk!
2014-01-17
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése