Vallomás

Vallomás

Írta: Kovács István

Színtelen, fénytelen életembe
hoztál be fényeket,
színes virágoskertté
varázsoltad lelkemet.
Ha meglátlak, elakad a szavam,
magamtól nem tudom
kifejezni magam.
Ezért költők sóhaja
hagyja el ajkamat,
míg két kezemmel
simítom arcodat.
Gyönyörű két szemed csillogása
gerjeszti vágyamat, hogy
meggyszínű ajkadról
lopjam a csókokat.
S míg csókjaink röpködnek
ajkunkról- ajkunkra,
szívünkre száll
a boldogság madara.
S hogy a kismadár
nehogy elszálljon
ölelő karjaimmal
magunk közzé zárom.

2013. 12. 14.
Tiszakécske.