Meddig még

Meddig még

Írta: Kovács István

Mint gyáva kutya,

Ki félőn gazdája lábához ül

Zsarnokát úgy szenvedi e nép,

Mint ha nem fájna kegyetlenül,

A nincstelenség, az éhezés,

Eltiport jogok, az esélytelenség.

Hol van olyan szikra,

Mely lángra gyújtaná

Milliók szívében a tettvágyat?

Hol vannak a márciusi ifjak,

Szabadságharcos elődeink zászlaját

Győzelemre vivők?

Nem mások ők, mint menekülők.

Hová lett, Dózsa, Rákóczi,

Kossuth és Petőfi szelleme?

Hol van a tenger árja?

Lecsendesült mára.

S lett belőle szelíd tavacska,

Melyben néhány pirannya

Testünket, lelkünket marja.

Meddig még?

Mikor ébredünk?

Sorsunkat mikor fogja meg kezünk,

Hogy a hazáért, egymásért,

Magunkért és a jövőért tegyünk?

S míg külhonból hoz a zsarnok erőt,

Legyűrni a bent élőt,

Ajtóinkat magunkra zárjuk

És nem kiáltjuk fennen:

Ennyi volt!

Elég!

Ne tovább!

Hát akkor ezt érdemeljük…

2014-01-11.

Tiszakécske