Szerelem a szigeten (novella)

Szerelem a szigeten

Írta: Kovács István

Szilvia és Gréta harmadévesek voltak az egyetemen, halbiológusok szerettek volna lenni! Gyönyörűek voltak, kívánatosak úgy mond minden férfi álmai. Az egyetemen versengtek értük a fiúk, de minden próbálkozás hamvában holttá vált. Úgy is hívták őket, hogy a két jégkirálynő. A lányok maguk sem tudták miért, de szívesen elbeszélgettek bármelyik sráccal, de randi, mozi, szerelem vagy szex szóba sem jöhetett. A tanulás okán sokat beszélt a két lány egymással, szerették az együttlétet, de semmi komoly vonzalom nem érződött közöttük. Találkozásaik is az előadóteremre és az egyetemi könyvtárra korlátozódott. Szakterületüket igyekeztek jól megtanulni és az idevágó irodalmat kivesézni! Az évfolyam második felében egy pályázati felhívás érkezett az Almamáterhez, mi szerint két fő egy kutatóállomáson, Tahiti szigetén tölthet két hónapot. Az állomást működtető Amerikai egyetem költségén és meghívására. A pályázatot a két lány egymástól függetlenül adta be többedmagukkal. Mindenki izgatottan várta az eredményt.

Nagy meglepetés volt a két lánynak, hogy ők nyerték el a részvétel lehetőségét. Sokat beszéltek erről és a felkészülést együtt csinálták, bár mindketten jól beszéltek angolul, de egy gyors tanfolyamra beiratkoztak a kiejtésük javítása érdekében. Nagy nap volt az utazás, elbúcsúztak családtagjaiktól és kislányos lelkesedéssel mentek ki a géphez, ekkor fogták meg először egymás kezét, de még ez sem tudatosan történt, csak olyan barátnősen! Megérkezve a repülőtérre autó várta őket és a vámvizsgálat és csomagjaik átvétele után a kutatóállomásra vitték a lányokat. Kényelmes különszobát kaptak, apró helyiségeket, de nagyon otthonosakat. A konyha és fürdőszoba közös volt a folyosó végén, a fürdést be kellett osztani, de a konyha elég nagy volt ahhoz, hogy többen is használhassák, bár az étkezés központilag történt, de ha valaki otthoni ízekre vágyott és talált hozzávalókat főzhetett is. Napjaik sűrűek voltak, a kevés szabadidőt a környék megismerésével töltötték és ajándékokat vásároltak az otthoniaknak. Már három hete voltak az állomáson mikor egy teljes kétnapos hétvégét kaptak szabadnapként. Szombaton messzebb mentek a környéket feltérképezni, fagylaltozni. A vasárnapot pihenésre szánták a tengerpart egy távolabbi zugában ahol meztelenül napozhatnak, fürödhetnek mások jelenléte nélkül! A takarót, amit vittek leterítették és ruháikat arra pakolva ami nem sok volt, csak egy sort és egy top,meztelenül mentek be a vízbe. Mikor térdig ért a víz Szilviben meg mozdult valami, megállt és sóvárgóan nézte Grétát. Gréta megérezte hátában a nézést (vagy a telepátia működött nem tudni) megállt és megfordult, Ő is úgy nézett végig Szilvin, mint aki erről a percről álmodott egész eddigi életében. Szilvi indult el hamarabb és úgy közeledett Gréta felé, mint ha álmai szerelme felé lépkedne! Gréti fogadta a közeledést és gyönyörű bársonyos keblük összeért és egymást szorosan átölelve néztek a másik szemébe! Az első puszit Gréta adta Szilvi szájára és aztán újra egymás szemébe néztek, Szilvi viszonozta a puszit és többszöri puszi és szembe nézés után hosszú forró csókba merültek, amit nehezen bírtak abba hagyni. Úsztak egyet pihenésként, majd kiszaladtak a partra és szorosan egymásmellé feküdtek. Szilvi volt a kezdeményezőbb, felkönyökölt és fél testtel Grétára fordulva kezdte csókolni és formás, bársonyos domborulatait simogatni. Gréta, mint szerelmes nő úgy viselkedett és adta át magát a szerelem égető tüzének. Nagyon jól érezték egymást és öreg este lett mire kiszabadultak öleléseikből és szállásukra indultak. Az állomáson nagyon nehéz volt, de úgy viselkedtek, ahogyan szoktak és senki nem vett észre rajtuk semmit. A koraesti szabadidőjüket azonban már ismét a tegnapi partszakaszon töltötték egymás karjaiban. Eltelt a hátralévő idő, haza kellett készülődni. Az indulás előtti hétvégén szereztek egy csónakot és jól elrejtették a partszakasz azon részén ahol nem járnak a helyiek sem és van elég bokor, ami rejtekül szolgálhat. Az utolsó előtti munkanap éjjelén ki cuccoztak a csónakhoz és egy távolabbi kicsinyke szigetre kezdtek evezni. A csónak motorját csak jó messze indították be, nehogy meghalja valaki a szökésüket. Reggel hiába keresték őket, nem akadtak nyomukra. Az egész sziget csoportot fölfordították, de nem akadtak semmilyen használható jelre, nyomra. Arra ott, néhány tengeri mérfölddel távolabbi kis szigetre nem is gondolt senki sem. Az már messze volt ahhoz, hogy két fiatal nő odáig eljusson, csónakra meg végképp nem gondolt senki. Félév után eltűntnek nyilvánították őket. A szigeten a két lány boldogságban-békében élt egymással. Amire szükségük volt a szigeten és a tengerben meg volt. Néhány év múlva mikor átmerészkedtek a nagy szigetre ahonnan jöttek, már nem ismert rájuk senki és el is felejtették azt a két lányt, aki eltűnt a szigetről!

2014-06-11

Tiszakécske