Mert jólesel nekem

Mert jólesel nekem

Írta: Kovács István

Ülök az asztalnál, 
nem fog az agyam,

Próbálom keresni, 
de nem találom magam.

Álmatlan álmokba révedek,

keresem az ifjú éveket,

Mikor kipróbáltuk a szerelmet.

esetlenül, feszengve öleltünk,

 a boldogságtól, magasba repültünk.

Hazugságok nélküli, 
tiszta volt szerelmünk.

 mégis egymástól messzire kerültünk!

Elsodort bennünket az élet,
meg maradtak vigasznak az emlékek.

Bár hiányodat semmi nem pótolja,

emléked gyógyír a fájdalomra,

mely szívembe mar.

ha bezárkózom magányomba.

Ez manapság gyakran megesik,

mert egyedül lenni jólesik.

Felidézni a múltat,

Újra végigjárni az utat,

melyet kijelöltek nekünk.

Átgondolom a jelent,

 vajon jó felé megyünk?

S a jövőt tervezem,

mert még van út,

Tovább kell menni.

de ma nem haladok,

Álmokba révedve itt maradok.

Nem fog az agyam,
 nálad járok gondolatban.
Nálad járok:

Mert jólesel nekem!

2014-04-17

Tiszakécske