Óhaj

Óhaj

Írta: Kovács István

Vágyom a szépet.

Szomjazom a tiszta szót.

Szeretném hallani a suttogót.

De zúg, zsong a fejem,

Túl sok az ármány, hazugság a félelem.

Hová lett az ember a testből?

Hová szállt a lélek a hústömegből?

Hitét vesztve, lehajtott fejjel él az ember.

Csöndben cipeli sorsát, szólni nem mer!

Térdre esett lelke, magával viaskodik.

Szebb életről, jobb létről álmodozik,

De hiába az álmok, ha tenni nem mer,

Ha nem emelkedik maga fölé az ember!

Pedig Isten vele van, ott él benne,

De jó lenne, ha magáért ő is tenne,

S az önsajnálatból kiemelkedne.

Hosszú még az út mit be kell járni,

Nem kell a segítséget kívülről várni.

Tenni kell a jóért,

Hinni kell és bízni!

A harcunkat emelt fejjel kell megvívni!

Hogy láthassuk a szépet!

Ihassuk a tiszta szót!

S meghalljuk a suttogót!

2014-04-04

Tiszakécske