Helyzetkép

Helyzetkép

Írta: Kovács István

Közmunkás rabszolgák, éhező gyerekek,

Jaj, szava hallik az égre,

De kinek kell itt a földön, nem hallja mégse!

Meg alázott nyugdíjasok, rokkantak,

Földjüktől fosztott gazdák,

Legelőtlen nyájak,

Kisemmizett emberek,

Éhségtől szenvedő gyerekek,

Mutatják a nagy tetteket.

A lecsúszott értelmiség hallgat,

Szólni sem mer az,

Kit jó sorsa elhagyott,

A félelem tett szájukra lakatot!

A jövendő reménye, sok-sok fiatal,

Úti laput köt maradni, nem akar.

Menekülésre fogja dolgát, aki teheti,

Mert ha marad,

Már remény sem lesz neki.

Pedig nem menekülni, futni kell,

A hatalmaskodó zsarnokot, szalajtsuk el.

Kilátás nélkül lézengünk a hazában,

Itthon vagyunk, hazátlan.

Megtagadott minket a gőg,

Mert nem szolgáljuk őt!

Nem álltunk be abba a sorba,

Mely bevezet a nagy akolba,

Hol véleményed már nincsen,

Csak a glóriát tartod,

Mert hiszed, hogy ő az Isten.

S mit már majdnem elfeledtünk az óta,

Újra aktuális lesz a nóta.

Föl-föl ti rabjai…

2014-06-12

Tiszakécske