Ígéret

Ígéret

Írta: Kovács István

Mint ahogy óceáni vihar vitorlákat tép,

Szívemet a bánat úgy tépi szét.

Bánatos sóhajjal gondolok rád.

Miért mentél el, kedvesem?

Most, hogy nem vagy itt velem,

Fájón csak a párnámat ölelem.

Reggel, ha tükörbe nézek,

Arcomban látom arcodat

És át élek szörnyű kínokat.

Miért hagytál el?

Hiába kérdezek, nincsenek válaszok.

Lehoztam néked az összes csillagot,

És most nincs más, mint keserű sóhajok.

De ha visszajössz kedves,

Nem hozok több csillagot.

Ígérem, téged viszlek el oda,

Ahol ragyognak a csillagok!

2014-01-05

Tiszakécske