A gazda éve

A gazda éve

Írta: Kovács István

Jeges szigorából enged a fagy.

Pacsirta szól, köszönti a tavaszt.

Nap melege fák ágain rügyet fakaszt.

Vetett földben mozdul a mag.

Gyökeret enged, szárba szökken,

Hogy belőle búza legyen.

Fák rügyéből virág nyílik.

Bibéjük már csakúgy porzik.

Méhek a port viszik, hozzák.

Gyümölcstermést így fokozzák.

Szőlőtőke lassan mozdul.

De metszett sebe gyorsan gyógyul.

Új vesszője hajladozik,

Gondos kezek meg kötözik.

Langyos eső megitatta.

Nap melege simogatta.

Gazda keze gondozgatta.

Búzamezőn bólint a kalász.

Szellő úrfi dalt dúdolász.

Összebújnak, még egy táncot járnak.

Már csak a kaszára várnak.

Gyümölcsök is beérettek.

Cseresznye, meggy, mosolygóbarack.

Megtelik a pálinkás palack.

Alma, körte és a szilva.

Lekvár és befőtt is kerül a polcra.

Szőlőtőkén a fürt is érik.

Lányok lába mustban térdig.

Tapossák a szőlőt mezítláb.

Lassan megtelnek a hordócskák.

Pince mélyén megforr a bor.

Jöhet most már a disznótor.

Meghívunk minden sógort, komát.

Kikkel megosztottunk minden munkát.

Asztalunkhoz a főhelyre.

Meghívjuk azt vendégségbe,

Aki rólunk gondoskodott.

Asztalunkra ételt, italt adott.

Az Ő neve legyen áldott!

2014-02-20

Tiszakécske