Folyóparti szerelem
Írta: Kovács
István
A lenyugvó nap
bíbor köntösét
már levetette
köddel átszőtt
alkonyfátylával
köszönt ránk
az este.
A parti sétányon
sápadt lámpák
fénye
szégyenlősen pislog,
mintha őriznének
sok- sok titkot.
Sétálunk, a folyóparton
kezed a kezemben tartom,
feléd fordulok,
szemedbe nézek,
elsuttogom,
szeretlek téged.
Majd egy padra ülünk,
csókokba feledkezünk
kezünk őrjítőn simogat,
s mi aztán jön…
A lámpák látják,
de őrzik titkunkat.
2013. 12. 09.
Tiszakécske
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése