Gyötrődés

Gyötrődés

Írta: Kovács István

Szívem megtört, a lelkem fáj
az arcomon lecsorgó könny,
szívembe mély barázdát váj.
Oktalanul megszakadt tinédzser szerelem,
negyven év múlva fáj?
A soha el nem feledett,
de titkon mindig keresett,
tőlem karnyújtásnyira áll.
De el soha nem érem már!
Akit kerestem nem találtam,
Akit találtam, rá nagyon vigyáztam.
Most itt álok tétován, bambán,
Dúl bennem a harc, mint az orkán.
Az egyiket nem adom!
A másikat akarom!
De hogy? Hogy ne érje őket fájdalom?
Az egyikkel élem csendes életem,
a másikra szeretettel emlékezem.
Ő volt az első, a felejthetetlen, az igazi.
De ne mondjátok meg neki!
Ne legyen szívében fájdalom, lelkében harc,
Maradjon Ő egy mosolygós, gyönyörű arc.

2013. 07. 28.

Tiszakécske