A költő dolga
Írta: Kovács István
Nem szabad
úgy elmenni.
Mint a köd,
nyom nélkül eltűnni!
A költőnek
élnie kell!
Kiáltani
hangos szóval,
Kiáltani föl
az égre,
Bátortalanok,
némák szavát.
Elég lesz
már végre!
Hitetlenek
helyett, imát mondani.
Istentől könyörületet
kérni.
Némán tűrt
fájdalomra,
Gyógyírt
adni.
Reményt
vesztett lelket,
Biztatva
megnyugtatni.
Fénynek
látszani alagút végén.
Elhitetni,
hogy mindig van remény!
S ha fáj is
az élet,
Nem kell azt
tudatni.
Fénylő
tűzként,
Utat kell
mutatni!
2014-03-03
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése