2000. Április a nagy
küzdelem hava
Írta: Kovács István
Zúdul a víz
hegyen, völgyön, rónán át
Nem láttam
még így felbőszülni a Tiszát.
Meg akarták ölni,
de feltámadt,
S most rohan, követeli jussát.
Törtet
elmosva partot, mezőt, házakat,
Bőszen,
szilajon támadja a gátakat.
De a gátakon
ott az ellenfél
Ki nem adja mi az övé, és nem fél.
Elkezdődik
hát az ádáz küzdelem,
S vajon kié
lesz a győzelem?
Gátat
építenek heteken át,
Emelik a töltés koronát.
Megtámasztják,
ha csúszik a gát,
De a víz nem
adja meg magát.
Reped a gát,
jön a buzgár,
Támad a víz minden kis luknál.
A harcban részt
vesznek lányok, asszonyok
Zsákokba
töltik a homokot,
Jöttek más
falvakból segítőtársak,
Kik velünk csatasorba álltak.
S látván,
hogy erősödik a gát,
A Tisza
meggondolta magát.
Nagyon
lassan szelídülve,
Visszaballag a mederbe.
Végéhez
közeleg a küzdelem,
Az emberi
összefogásé a győzelem.
Köszönet
nektek segítőtársak,
Kik velünk a gáton csatasorban
álltak!
Tiszakécske. 2000-04-23
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése