Anyámnak virág helyet

Anyámnak virág helyet

Írta: Kovács István

Anyám!

Már messze vagy, nem ölelhet kezem.

Ha vétettem (és tudom vétettem),

Bocsásd meg nekem.

Mikor küzdöttünk egymással,

Tudom akkor is szerettél,

Kamaszként, már szégyelltem

Te akkor is magadhoz öleltél.

Ha mentek a nagy szerelmek,

És hullottak a könnyek,

Szívem helyén nem volt egyéb,

Mint összetört cserepek,

Te azt is összeraktad,

S fölszárítottad a könnyeket.

Zenghetnék még ódákat,

Mondhatnék szép szavakat,

Nem teszem,

Minek, ha már nem ölelhet két kezem.

De még itt vagy, itt vagy velem,

S bár nem ér el kezem,

De emléked őrzi, szerető szívem!

2014-05-03

Tiszakécske