Adok még

Adok még

Írta: Kovács István

Adok még, mert adhatok.

De már félem a holnapot.

Lesz e még kezemben valami?

Mit a nincstelennek tudok adni.

Vagy gyarapítom a kéregetők hadát?

Hátha vet valaki alamizsnát.

A kétely, mint fekete lepel borul rám,

Mond, merre tartunk kis hazám?

Lesz e kiút?

Vagy a balsors posványába ragadva,

A jobb sorsról csak álmodozva,

Nézzük a tovatűnő víg esztendőt,

Mint foszladozó esőfelhőt?

Én hiába adnék, ha már nincs mit,

Ha már elrágtuk az utolsó kiflit.

Ha már nincs egy darabka földünk,

Hol megteremhetne kenyerünk,

S nincs már hajlék,

Hol álomra hajthatnánk fejünk,

S reggel kipihenten, mosolyogva,

Tekinthetnénk egy újabb napra.

Mond, mit tegyünk?

Ha már csak mosolyt, egy kézfogást,

És csak egy jó szót adhatok.

Mert minden más elfogyott.

De ezt adok még!

2014-05-20

Tiszakécske