Egyé válni

Egyé válni

Írta: Kovács István

Ó szerelem!

Mily fájdalom, mily gyötrelem,

Ha meg szakad.

S milyen jó milyen édes,

Ha megmarad.

A szeretett nő, álmunk és vágyunk.

Hogyan lehetne vele egyé válnunk?

Egyé válnunk oldhatatlan kötelékkel,

Amit nem téphet semmi széjjel.

Most, hogy karomban tartom,

S elönt bennünket az izzó vágy,

Szenvedély gyötör és elemészt.

Szerelemtől felhevült testének kelyhébe,

Mézemet árasztom szét.

Melytől testében új élet fogan.

S mi várjuk őt boldogan.

Új testben, új élet születik,

De az mi vagyunk.

Egyé forrva ott vannak génjeink.

Beteljesedett szerelmünk gyümölcsében

Tovább létezünk.

Már nem volt hiába életünk!

2013. 08. 21.

Tiszakécske