A borhoz

A borhoz

Írta: Kovács István

Már régen eltettelek a szívembe.

Helyet szorítottál magadnak,

Gyöngyöző mosolyoddal,

Ízed önzetlen szeretetével.

Mint gyertyalángja,

Oly szelíden ragyogsz,

Mikor töltelek,

Gurgulázva bugyogsz.

Ha veled vagyok,

Nem kellenek a hamis csillagok.

Nem kell tv. Való világ,

Csak Te kellesz, Szürkebarát.

Ha megfogom hosszúnyakú, karcsú,

Bársonyosan izzadó tested,

És magamba öntöm ízletes nedved,

Ajkamra jön nótás kedved.

Könnyebb lesz a világ baja!

Dicsérem a szőlőmunkást, a borászt.

Istennek elmondok egy fohászt.

Mert megosztotta a nagy titkot,

Milyen jók a szőlőborok!

2014-02-14

Tiszakécske