Csalódások
Szonett. 2.
Írta: Kovács István
Van egy álmom, szép szavakra vágyom.
Szédítsen a fülembe súgott bók,
Ringasson el ajkamra kapott csók.
Örülni, ha boldogságod látom.
Andalogni erdőn, patakparton.
Érezni, ahogy érint a kezed,
Mozdulni, ahogy lüktet a szíved.
Hogy boldogságom sokáig tartson.
De te nem vagy más, mint múlandó álom,
A jöttedet is hiába várom.
Virágot sem szedünk már a réten.
Kihunytak már nékem a csillagok.
S bár én olyan ifjú már nem vagyok.
Csak a csalódások jutnak régen.
2014-01-12
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése