Forró nyár

Forró nyár

Írta: Kovács István

Nap hevétől izzik a táj,

Mi élő, mind esőre vár,

Szomjaznak vadak, madarak,

Erdőn a bokrok és fák,

Mező fölött izzóan reszket a levegő,

Nincs az állatoknak legelő,

Út szélén kiszáradt virágok,

Por lepte fák.

A kiszáradt föld is vízért kiált!

De hiába könyörög esőért,

A nap izzóan ballag tova,

Most a földön az élet igen mostoha,

Csak égető por száll a szélben,

Már az életnek nyoma sincsen.

Ám az éjjel változást hozott,

Az égre szürke felleget fodrozott,

A látványtól elsírta magát a felhő,

Hullt könnye a langyos eső,

Vizet kapott minden mi szomjazott,

Feléledt utak mentén a sok virág,

Lemosta a fák porát.

Megtelt vízzel a kis patakmedre,

Tovafut vidáman csörgedezve,

Újra indul így az élet

Jöttek tarkalepkék,

Bogarak, méhek,

Vidáman kergetőznek a széllel,

Míg újra nem győz a nap,

Izzó, égető hevével!

2014-06-09

Tiszakécske