Eső

Eső,

Írta: Kovács István

Tikkasztó nap után,

Ma késő délután,

Szél rázza a fákat, beborult az ég,

Talán esni is fog ma még.

S íme, itt a zivatar,

Dörög és villámlik,

A jó Isten,

Tüzes nyilakkal játszik.

Eleredt az égnek könnye,

Nagyot kortyol a föld belőle.

Mohón oltja szomját,

Mint ki jólesően issza borát.

Nem is hagy sehol pocsolyát.

S lám a virágok is éledeznek,

Örülnek minden esőcseppnek,

A fák leveli is vidáman lejtik táncuk,

Nehéz pornak, nyoma sincs már rajtuk.

A langy eső, hogy mindent megmosdatott.

Fellege szépen, komótosan elballagott.

Az izzásig hevült erdő, ezüstös párát lehel,

Mely, hűs gyöngyharmattá válik holnap reggel,

Reggel a nap, ha ránéz a tájra,

Mosoly bújik az arcára.

Mit lát, abban örömét leli,

S egy szivárvány ívét az égre felfesti.

2014-06-10

Tiszakécske