Katonadolog IV. (Álcaháló hadművelet)

Katonadolog IV.

(Álcaháló hadművelet)

Egy alkalommal mikor a hadvezetés kiképzési tervében sürgős hadgyakorlati kedv támadt, kivezényelték a hadosztályhoz tartozó, légvédelmi felderítő és légvédelmi tüzér alakulatokat. Kitelepülésünk a nagy magyar puszta egy kijelölt térségében Karcag közelében volt. A kitelepülést igen intenzív környezetvédelmi eligazítás előzte meg, mert bár hihetetlen, de már akkor is nagy hangsúlyt fektettek a környezetvédelmére. Nem lehetett összevissza közlekedni, a terepet felszántani a gépkocsikkal és a Hortobágy növényeire, is mint pl: árvalányhaj, nagyon vigyázni kellett és nem volt szabad letépni sem. Óvtuk is rendesen. A gyakorlat vége felé jártunk már és sok volt a szabadidő, mert a parancsnoki kar (a felsőbb tiszti állomány) a kiértékelést végezte. Unatkoztunk, volt egy minden hájjal megkent, de amúgy jó ember zászlósunk, akinek nagy ötlete támadt. Meg beszélte velünk a dolgot és mondta készüljünk, föl mert megbeszéli a szakmai elöljáróval a dolgot és halászni megyünk, ha engedélyt kap. Az elöljáró engedélyezte, de a feltétel az volt, hogy a zsákmányból előbb ő kiveszi a nekitetsző halakat, a többit ránk bízza. A két legnagyobb gépkocsi álcahálóját össze kellett fűzni és irány a keleti főcsatorna! Nos, aki kapcsolatba került már álcahálóval tudja, mekkora lukak vannak rajta, ami hal abból nem tud kimenekülni az már szép példány! Hát mi néhányszor meghúztuk a csatornában a hálót, lett is zsákmány szépen! Az illetékes elöljáró kiszedett belőle jó néhány példányt, amit meg kellett tisztítani neki és azt ő még az éjjel hazavitte. Sebaj, maradt bőven még a konyhára is adni kellett. A zászlósnak jó kapcsolata volt a konyhaszemélyzettel, onnan kért fűszereket, lisztet és egy nagy tepsit. Neki álltunk öten halat tisztítani, a zászlós tovább adta ki az utasításokat a főzéshez. Halászlét főztünk, a háti éthordó két részből állt, mint a termoszok. Ezekből az éthordókból kivettük a belsejét, felraktuk egy sátorvasakból leszurkált állványra és két oldalról benzinlámpával melegítve főztünk halászlét. Mikor a halászlé elkészült az állványra a tepsi került és abban olyan ropogósra sütöttük a halat, hogy szálkástól lehetett enni nem volt gond belőle. A tisztikar elkészült a gyakorlat értékelésével. Meg ajándékozták magukat és egymást, ki aranyórát ki meg díszkardot kapott, sorállományból néhányan jutalom eltávozást és örültünk, hogy megint győztünk. Csomagoltunk és irány a saját laktanyai körlet. Pakolás, takarítás és az arra érdemesek eltávozása. Aki maradt az klubéletet élt a sakk és biliárd társaságában. Katonának lenni nem szeretett senki, vagy csak kevesen, de akkor kötelező volt, és akinek nem volt egészségügyi problémája azt előbb utóbb el is vitték. Ezek a történetek több mint 33 évvel ezelőttiek.  Szép volt, jó volt elmúlt

2014.01. 03.

Tiszakécske