Egy régi kép
Írta: Kovács István
Gyermekkori
emlék vagy Te nékem,
Mely a
szívem melengeti.
Egy nagyon
nagy titok,
Miről nem
tudhat senki.
Magamban
őrzöm arcodat,
Néha hallom
még a hangodat.
Édes mosoly,
csillogó szem
Még ma is ez
vagy nekem.
S ha úgy látják,
nem vagyok,
Csak a
semmibe bámulok.
Jaj,
mekkorát tévednek,
Szemeim nem
a semmibe révednek.
Nálad
vagyok, hozzád mentem,
Te vagy az
Én menedékem.
Öledbe
hajtom fejem,
S Te puha
kézzel simogatod,
Háborgó
lelkem megnyugtatod.
Felhőimet
tovaűzöd,
Rossz kedvem
a napra küldöd.
Erőt adsz a
holnapokra,
Mosolyt
csalsz a bús arcomra.
S mikor
tőled visszatérek,
Azt hiszik,
hogy kicseréltek.
Pedig nem
történt más,
Egy régi
képet néztem,
Melyet,
magam elé felidéztem.
2014-05-02
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése