Oly messze van

Oly messze van

Írta: Kovács István

…még zavar, hogy nem törődsz velem

napokig nem olvasod levelem

csak tudod, fáj, néha még fáj a szívem

töprengek azon mi van veled

mit érezhet szíved, s hol járhat eszed

vajh’ mit tettem, talán ártottam neked

lassan hamu fedi a parázst, mely alant szunnyad

titokká lesz megint, kemény kéreg alatt

csendben múlik el a varázs

már nem lángol föl a parázs

zúzmarába burkolózott lelkem

keményre fagytak álmaim

szép volt az is mi jutott

már nem vergődnek szárnyaim

bánatosan bámulok az égen egy csillagot

oly messze van, nem érik el a sóhajok…

2015-01-19

Tiszakécske

Hang

Hang

Írta: Kovács István

Hangok melyek szavakká lesznek,

mik hazugok, sértők a fülnek.

Színek, mitől hamis lett a kép,

mégis azt mondod, nézd milyen szép,

pedig csak falsan mondtál mesét.

A hang nem beszédre való,

szócséplésre, fecsegésre,

és felületes társalgásra.

De éneklésre, ünneplésre,

vidámságra, zeneszóra.

Ezért küldök neked:

egy félhangot a zongorából,

egy szólamot a hegedűből,

egy futamot a fuvolából,

gyöngyöző ritmust a hárfából,

és egy dalt a szívemből,

gyógyítani fájó lelkedet,

felszárítani  könnyeket,

mert a hang arra született.

2015-01-18

Tiszakécske

Ha elmúlik a nyár

Ha elmúlik a nyár

Írta: Kovács István

csendben elmúlik a nyár

az idő őszben jár lassan

a fákról színes levelek

mint tarka pillangók

játszva, kergetőzve

hullnak alá halkan

szürke felhő esőt csorog

belőle kis patak csobog

rajta mint csónak

egy levél imbolyog

a kis vízfolyás messze viszi

az enyészet lassan megeszi

halála új élet kezdete

helyén már fakad

egy apró, új rügyecske

ha elmúlik a nyár

pihen a természet

de ím, jön a tavasz

újra kezdeni az egészet…

2015-01-17

Tiszakécske