Ellopott éj

Ellopott éj

Írta: Kovács L. István

Ej, csak az éjszaka ne volna,

vagy, tudnám bevágni a sarokba,

utcán, céltalan csavargással oldani,

füstös bárban alkoholba fojtani.

Nappal, még csak megvagyok,

akár magammal  is tárgyalok,

de, amíg dolgaimat teszem,

a beszédhez akad partnerem.

De az éjszaka, nagyon kegyetlen,

fagyosan ölel, lehúz a mélybe,

és csak forgat fekete örvénye,

majd kiköp, ha dereng a hajnal.

Ha, a bíbor csík benéz az ablakon,

már ülök az ágy szélén,  gondolkodom,

de, még a gondolatok nagyon kuszák,

ismét  ellopott egy éjszakát.

2017. január 31.

Tiszakécske

Január 30

Január 30

Írta: Kovács L. István

Lopakodik  a Tavasz, fázik nyaka, lába,

szükség lenne jó meleg csizmára és sálra,

vagy legalább üdvözlő, nyitni kékes dalra,

de a madárhangok is be vannak még fagyva.

Azért mi csak várjuk a szobában reszketve,

letargiás-szürkén a fotelunkba süppedve,

bentről nézzük, milyen szép a zúzmara csipke,

unjuk, hogy az orrunkat a hideg megcsípte.

Csak a postás járja vidáman az utcákat,

mert a hideg menedékbe kergette a kutyákat.

Megemelem a hó paplant, alá be is lesek,

fejlődésben megálltak a hóvirág fejek.

Földeken a varjúhad méltatlanul ágál,

élelmet már nem talál, azt hajtja, hogy kár-kár.

Röpködnek a mínuszok szárnyuk ki van tárva,

jaj de jó, hogy ide benn duruzsol a kályha.

Szert teszek még néhány mázsa fára,

míg repülnek, mínuszok nem alhat a kályha.

2017. január 30.

Tiszakécske

Átéléssel

Átéléssel

Írta: Kovács L. István

Ez a nap szomorúan telt,

ma, oly sok könnyet nyelt,

fölvette az öreg hangszerét,

elhúzni egy régi szép regét.

Halkan sírt a kopott hegedű,

nótája lassú, nagyon keserű,

a négy húr egy balladát mesélt,

életről, mi már régen véget ért.

Olyan mélyen, átéléssel játszva,

hogy könnyeit, még maga se lássa,

csak úgy, mint ha ima volna,

és a dal, csak Istenhez szólna.

2017. január 29.

Tiszakécske

 Kép: Kivés Ilona (Átéléssel, szomorú nóta)

Mementó

Mementó

Írta: Kovács L. István

Már régen bezárt a bánya,

Ő mégis szerény büszkeséggel áll,

jobb időre, szebb korra vár.

Ott áll a kezdetek óta,

a főtéren, a lépcső tetején,

e kőbevésett vájár legény.

Emelt fővel, rendületlenül,

nézi a szemben lévő hegyet,

annak mélyén fejtették a szenet.

Keze, nyugszik a fejtő kalapácson,

mint ki a hívó szót várja,

mert,  fejteni a szénfalhoz állna.

De, sem őt, sem mást, ki még menne,

nincs szükség rájuk,nem hívja őket senki,

többé nem kell  bányába  menni.

Mementó a bányász szobor,

hogy egykor, volt itt egy szebb kor.

2017. január 28.

Tiszakécske

 

Királd, édes otthon

Királd, édes otthon

Írta Kovács L. István

Itt nincsenek felhőt karcoló bércek,

csak szelíd dombjai a Bükk hegységnek,

itt halkabban zúgnak a fenyvesek,

és a csendes völgyek olyan kedvesek.

Domboldalak kopasz lankáin járva,

szembe jön vackor, som, szeder, málna,

a finom vad gyümölcsök jóllakatnak,

én az éhes vándor örülök a jó falatnak.

A bükkfáknak égig magasodik az ága,

tölgyeknek szétterül a koronája,

gyanta illatot áraszt a fenyőerdő,

megrészegít az éles, tiszta levegő.

A domb alján asztal, pad, pihenő,

kijelölt tűzhely, szalonna süthető,

ott ahol a kristályvizű forrás fakad,

s a víz, mi nem kell, a Sajóig szalad.

Rönkön ülve pihenek, emlékezem,

a házakat pásztázza lassan szemem,

sorolnám akkor melyikben ki lakott,

de, negyven év nagy idő, néha  elakadok….

2017. január 27.

Tiszakécske

Fotó: Internet