2015. október 30., péntek

Még maradnék



Még maradnék
Írta: Kovács L. István

Még keresem anyám szemét,
mely rám nevetett,
még keresem a kezét,
mely fogta kezemet,
hallgatnám szívét,
mellére hajtva fejemet,
és az ajtó előtt várom a szót,
mely marasztalt,
„fiam ne menj még”

Már hiába keresem,
nem látom szemét,
a nevetőt, lecsukta,
még fognám a kezét,
ő már nem fogja,
mellére hajtom fejem,
a szíve már nem dobban,
az ajtó előtt állok,
és várom a szót, hiába
már nem mondja,
„fiam maradj még”
most ő ment el,
pedig én maradnék.
Még maradnék.

2015-10-31
Tiszakécske.

Peti a vadász (próza)



Peti a vadász
Írta: Kovács L. István

Már elég magasan járt a nap mikor Peti felébredt. Nem sietett sehová, szünet volt az oviban.
Nagyot nyújtózott és felült az ágyon. Egyedül van elgondolkodott.
Apa már kitudja, hol jár még este elment a kamionjával és legalább egy hétig nem jön haza azt mondta, de lehet, hogy tovább, ha a fuvar úgy kívánja. Anya is elment dolgozni, csak délután jön haza.
Valamit ki kell találnom gondolta.
Lement, pizsamában reggelizett, anyja vajas-szalámis szendvicset készített neki kakaóval. Reggeli közben jutott eszébe, kapott az apjától egy dugós vadászpuskát és ott volt Zsömle a kis kutya, amit nagypapa hozott neki még a múltkor mikor itt járt. A nevét is ő adta neki, mert olyan zsömle színű volt.
Eldőlt a kérdés, vadászni mennek!
Gyorsan felöltözött, ahogy illik, erdőjáró csizma, hosszúnadrág, pulóver és sapka, hogy a nap ne süssön a szemébe. Közel volt az erdő ismerte is, nagypapával sokat járt oda, csak ő túl messze lakik, ritkán jön. Magához vette fegyverét, ölbe vette a kutyát, mert az nem mindig arra akart menni merre ő és indultak a nagy kalandra!
Arra gondolt, hogy lő majd szarvast, vagy lehet, hogy oroszlánnal is találkozik, és a puskával megvédi magát és Zsömlét, mert hát az még kicsi, a macskától is fél.
Azonban nem találkozott sem szarvassal, sem oroszlánnal, de volt sok egyéb látnivaló. Találkozott mókussal, aki a fára menekült, ahogy meglátta őt, látott sok szép tarka madarat, akik különböző hangon énekeltek, és szarvasbogár viadalt.
Két, hatalmas csáppal rendelkező bogár birkózott egy tölgyfa tövében.
Egy süncsaláddal majdnem összeütközött.
A mama négy kis sünt vezetett az avaron, és ha Zsömle nem ijed meg tőlük észre sem vette volna őket.
Gyorsan előkapta fegyverét, de még sem lőtt.
Nem kell nekem puska, nem lövök le semmit.
Gombákat is látott, szép piros és zöld kalappal, meg sárga színűt, de nem nyúlt hozzá, nagypapa azt tanította neki, hogy azt nem szabad szedni, csak ha már jól ismeri őket.
De szamócát szedett egy csokorral, gondolta anyával megeszik este.
Haza ballagott, és otthon játszott, míg anya meg nem jött.
Megérkezett anya, kipakolt szatyorból és neki látott a vacsorakészítésnek.
Vacsora közben az asztalnál beszélgettek.
Peti elmondta élményeit, majd megkérte anyukáját, szóljon apának, neki nem kell a puska, inkább egy fényképezőgépet vegyen neki, hogy élményeit le tudja fotózni. Anyuka örült, hogy kicsi fia ilyen nemes lelkű, megígérte szól a papának, és lefektette kis fiát.

2015-10-30
Tiszakécske.

2015. október 29., csütörtök

Gyermekláncfű (pitypang)



Gyermekláncfű, (pitypang)
Írta: Kovács L. István

A nyár bolondja voltam,
kora tavasz óta sárgán virágoztam,
nem vagyok nagyigényű,
bárhol megnövök,
erdőn, mezőn, árokparton,
ha jössz, szembejövök.
Virágom a napkeltével nyílott,
estig élveztem a sugarát,
sugarának minden aranyát,
amerre járt fejem arra hajlott,
a gyógyhatásom igen nagyra tartott.
Aki szeret jóízűen meg is ehet,
salátába tedd bele a levelem,  
megőrölve kávénak a gyökerem,
és ezer bajra jó vagyok,
hogyha fekszel betegen.
Virágomból koszorút is fontak,
fejdíszéül, néhány „királykisasszonynak”.
Nyárvégére fehér bóbitát nevelek,
nevetve fújják szét a gyerekek,
apró magvaim vitorlázva szállnak, mint a hópihék,
így terjedek a világban szerteszét.

2015-10-30
Tiszakécske.

Szarvasbőgés idején



Szarvasbőgés idején
Írta: Kovács L. István

Lombkoronás fák között,
csüdig érő avas fűben,
vörös-barna avaron,
szarvasbika üvölt bőszen,
övé itt a hatalom.
Hangjától zeng az erdő,
mindenkivel tudatja,
felesleges minden erő,
ha kell meg is mutatja.
Teheneit őrzi híven,
körbe sétál, oda figyel,
rajta szeme minden hímen.
Szerelemtől forr a vére,
párzásjogát föl nem adja,
szarvas lányok örömére,
készen áll a viadalra.
Kihívója bőven akad,
kerülgetik az ellenfelek,
harc elől el nem szalad,
kemény csaták, vérző sebek
és ez a hárem övé marad.
El halkult a csata zaj,
újra szól a bőgése,
győzelemről szól a dal,
nyugalma lesz egy évre.

2015-10-29
Tiszakécske.

2015. október 28., szerda

Hulló levél



Hulló levél
Írta: Kovács L. István

Itt van a ködös ősz,
hullnak holt, színes levelek,
de kezed őrzi még,
a nyári meleget.

Már, hűvös szelek járnak,
van helye a kabátnak,
oszlik a köd, kisüt a nap,
de ereje már elmarad.

Ahogy sétálsz a fák között,
libben egy kósza szellő,
és mint langyos eső,
hullnak holt színes levelek.

Kinyújtod kezed,
bele hull egy levél,
lágyan markodba zárod,
mintha valakit ölelnél.

És párával telt szemed,
a kék hegyeken túlra néz…

2015-10-28
Tiszakécske.