A lány és a farkas

A lány és a farkas

Írta: Kovács L István

Pokahontasz az erdő lánya,

farkasban lelt jó barátra.

Üldözöttek mind a ketten.

És a lány most jól meg retten.

Hódítónak rám a hercegnőre fáj a foga.

Bőrödből kabát lenne farkas koma.

…ne félj, itt vagyok, vigyázok rád.

Tudod kell egy jó barát, aki megért.

Tiéd örömöm, és vigaszom, ha bánt a fáj.

Más vérből vagyunk és mégis egyek,

kóbor lelkünk egymásra talált.

Te ide születtél, én ide vágyom,

emberek között a helyem nem találom.

Rab lennék ott nem feleség,

szabad vagyok, nem csábít a tisztség.

Pokahontasz jól figyelj!

Nagy az erdő sok a veszély,

de, én mellettem soha ne félj.

Elfogadtad amilyen vagyok,

ezért érted élek, ha kell érted, veled halok.

De ember vagy keresd a helyed,

én mindig ott leszek veled.

Más a vérünk, de egyek vagyunk,

lélekben mi összetartozunk.

2018. december 30.

Tiszakécske

Kép: Klára Szalai  

Városi este

Városi este

Írta Kovács L István

Teliholdtól fénylik az ég,

házfalán sárgán izzik a fény,

vékony víztükör a macskakövön,

nézi benne magát az égi csillagözön.

A házak szeme néhol még hunyorog,

halvány fény világít meg  ablakot,

tán tv mutat villogó képeket,

vagy anyja takart be egy gyermeket.

A közben óriásfenyő bólogat a csendben,

úgy véli, hogy ma minden rendben,

csak a toronyóra kattan néha egyet,

egy pillanatra körbejárja a teret.

Óránként a harang mélyet kondul,

ki pihen, most álmában egyet fordul,

az ember már régen megszokta,

hiányozna ha órakor nem kongatna.

A városra újra csend telepszik,

az éjszaka lassan megöregszik,

köpenye nehéz, mert uszálya,

megakadt egy hajnali  sugárba.

2018. december 29.

Tiszakécske

Kép: Földesi Ildikó 

Titokzatos kék ajtó

Titokzatos kék ajtó

Írta: Kovács L István

(Erdei B. Ágnes cikke nyomán)

A kék ajtó be van zárva,

senki ügyet sem vet rája,

mindenki elhalad mellette,

Épp úgy, mintha ott sem lenne.

Pedig nagy titkok őrzője,

királyi pompa van mögötte:

tárgyaló, és fogadóterem,

étkező, és Erzsébet-terem.

Ha királynak utazás alatt,

egy fontos  államügye akadt,

mi halasztást már nem tűrt tovább,

ott talált megfelelő szobát.

Míg a király vendégét fogadta,

tárgyalt, míg várt a vonatra,

szeretett királynőnk, Erzsébet,

fogadta, ha volt hölgy kíséret.

Ha a felségeknek nem volt más dolga,

mint a gasztronómiának hódolva,

éhségüket csillapítani vágytak,

nem volt híja sosem a teli tálnak.

Ma Múzeumot rejt a kék ajtó,

emlék, letűnt korról mementó,

néma és mégis oly beszédes,

nyiss be, nézd meg, ha arra tévedsz.

2018. december 28.

Tiszakécske

Kép: ágimagazin  

Megáll az idő

Megállt az idő

Írta: Kovács L István

Madarak röptükben halnak,

elmosódtak színek és fények,

éget a Nap, a homok lángot vet,

a Hold fénytelen, szürke,

már fű sem nő sehol, csak száll a por.

Volt egyszer egy szép sárgolyó,

felhő, eső, napsütés, szivárvány,

volt erdő, mező, vadvirág, patak és folyó,

seregnyi lény, azoknak még több faja,

és lett, volt, van az ember.

Száguld, homokkal üt arcul a szél,

füledbe üvölt, úgy kérdez:

Ember mond, mit tettél?

2018. december 25.

Tiszakécske.