Pohár alján

Pohár alján

Írta: Kovács L. István

A hiábavaló elrontott életed,
egy ivóban, pohár fenekén keresed,
már régóta alkohol rabjaként élsz,
legjobban a józan önmagadtól félsz,
elvesztél, már nincs benned erő felállni,
a józanság elől fogsz mindig bujkálni.
Elalszol, démonok, rémálmok gyötörnek,
feletted fekete madarak köröznek.
Soha sem tudod, hogy hol ér az éjszaka,
és ha elalszol, ébredsz-e még holnapra.
Eltorzult arccal magadban ülsz egy bárban,
van még egy adag mámor a pohárban,
már nem hiányzik, de lassan elkortyolod,
és az üres poharad alját bámulod.
Záróra, szól a csapos, innen menned kell,
újra jössz, ha démonaid nem visznek el.

2015-11-29

Tiszakécske.

Obsitos és a galambok

Obsitos és a galambok

Írta: Kovács István

Kivénhedt harcos, nem kell senkinek,

míg bírta, védte a hazát, de őt most ki védi meg.

Csatangoló lelke nem lel nyugalmat,

háborúk zaja a vánkos feje alatt,

aludna de fülében cseng megannyi sikoly,

golyó süvít, bomba robban, sebet tép valahol.

Öreg katonaköpenyében rója útját,  

próbálja keresni a világban önmagát,  

kukákból él, fájdalmán kívül nincs semmije,

néha megpihen, egy padon galambokat kell etetnie,

velük beszéli, meg hol lehet, hol siklott meg élete.

A város lüktet, hömpölyög benne az élet,

csak ő nem leli helyét sehol a lelkének.

Az obsit mellé nem kapott semmit,  

sok harci kitüntetését már rég eladta,  

hogy néha nap legyen betevő falatja.  

Büszkesége, társaival a harctéren maradt,  

nincsen társa, sem barátja csak a madarak.

2015-11-29

Tiszakécske.

A hintaló kalandjai 4. Erdei etetés

A hintaló kalandjai 4.

Erdei etetés

Írta: Kovács L. István

Hó,ho, hó, hinta ló,

tarka szőrű kis csikó,

kalandozni kéne,

kimegyünk a télbe,

körbejárjuk erdőt, mezőt,

maggal töltjük az etetőt,

hogy a kis madarak,

éhen meg ne halljanak,

szénát adunk őzeknek, szarvasoknak,

szét dobálunk kukoricát,

csicsókát és krumpli gumót,

föl szedik majd a vaddisznók.

Elmegyünk a csalitoshoz,

ott a fácánoknak adunk kosztot.

A nyulaknak is viszünk répát,

hogy ne egyék meg,

hóemberünk piros orrát.

Készen vagyunk mára ennyi,

már eleget dideregtünk,

ideje lesz haza menni.

Hó,ho, hó kis csikó,

Kalandozni jaj de jó.

2015-11-28.

Tiszakécske.

Kései gyümölcsök

Kései gyümölcsök

Írta: Kovács L. István

Őszi napnak érlelő csókja,

hajnali dér, csipkedő bókja,

még egy kis ízzel fűszerezte,

fanyar zamatát helyre tette,

a birsnek, kései körtének,

és az aszúbor szőlőnek,

télálló, illatos gyümölcsök,

veremben szalmába kerültök,

vagy padláson zsúpfedél alatt

várjátok ki a sorsotokat.

Szőlő leve hordóba csurran,

borrá forr a pincegádorban,

Ünnepkor kerülnek asztalra,

kit kompótként tesznek tányérra,

ki gyöngyöző nedű lesz pohárba’.

Citromot sem tesszük teába,

jobban néz ki, sült malac szájába’.

2015-11-28.

Tiszakécske.

Háromsoros versek 13. Vakon

Háromsoros versek 13.

Vakon

Írta: Kovács L. István

fénytelen szemmel

élsz egy sötét világban

mégis sokat látsz

*****

nincs fény sem árnyék

fehér bottal tapogatsz

érzéked vezet

*****

fehér botot fog

de engedi hogy vezesd

félénk bizalom

*****

ki vakot vezet

ne csak nézzen, lásson is

nagy felelősség

2015-11-27

Tiszakécske.