Ha vihar tombol

Ha vihar tombol

Írta: Kovács L István

A gyümölcsfa akkor is virágzik,

ha vihar tombol.

Bár tépázza a szirmokat,  

de, nem számít mi lesz holnap,

tovább teszi a dolgát,

virág borítja az ágát.

Mert virágzás az ő kezdete,

nem terem gyümölcs nélküle.

Hová lenne a Tavasz illata,

a Nyár színe, és az Ősz zamata.

Mivé lenne a szépség,

ha nem ragyogna fenn a kékség,

és nem villanna madár az égen,

a pacsirta nem szólna oly szépen.

És mivé lehetne az ember maga,

ha, nem volna saját farkasa.

A gyümölcsfa akkor is virágzik,

ha vihar tombol…

2018. január. 01.

Tiszakécske

Ugrólovas

Ugrólovas

Írta: Kovács L István

Hiú, tánclépések, lófej büszke-magasan,

laza farvetés kissé keresztbe ritmikusan.

Ismerkedés a „parkettel” milyen kemény,

a járás olyan lesz, mint a legelő gyepén.

Ló és zsoké összeolvad, egy a lényegük,

egy ritmusra lélegeznek, együtt ver szívük,

az életük és a sorsuk már a másiké,

egy gondolat, egy mozdulat visz a cél felé.

Akadály jön szembe, kerülni nem lehet,

ugrani kell, ez a parancs, mást már nem tehet,

zabla feszül, térd nyomása van az oldalon,

lássuk mit ér a tanulás, mit a szorgalom.

Rövid vágta, lendület, mellső lábak magasra,

mint a rugó, hátsó lábak röpítenek magasba,

levegőben úszik a ló, hosszan nyúlik a teste,

volt akadály, mint a madár siklottak át felette.

2017. december 30.

Tiszakécske.

Kép: Czeglédiné Kenyeres Réka:

Őszi szerelem

Őszi szerelem

Írta: Kovács L István

Már régen behavazódott fejünk,

azért, kissé parázslik még szívünk,

apró fuvallat és lángra lobban,

vagy, mint viharban a nád beleroppan.

Téves lángolás, Karácsonyi Tavasz,

miért emészt, nem vagyunk már kamasz.

Ősz fejjel (ha menne), bölcsnek kéne lenni,

de ha jön a fuvallat, mit lehetne tenni.

Jön vakon mindegy Ősz, vagy Tavasz,

tisztes korú, vagy hebrencs kamasz,

mellbe vág, szívet tép, sebet szakít,

tisztánlátást zavar, köddel vakít.

De, csak jöjjön, csak jöjjön!

2017. december 29.

Tiszakécske

Fehér pad

Fehér pad

Írta: Kovács L István

Egy árva pad nézi a vizet,

szél sem rezdül, minek,

hiányzik valaki róla,

ha itt ülne, hajába borzolna,

és simogatná hátát szelíden.

A tóban, nincs egy árva csónak,

kit a habokban ringatni kéne,

nádnak is mély a csendessége,

átérzi a különleges napot,

keres az égen egy fénylő csillagot.

Mely arcát moshatná benne,

és tőle, szikrázón fényes lenne.

Amott, távol ahol a Nap alá száll,

bíbor csík a láthatár,

a pad csak áll, néz és vár.

2017. december 28.

Tiszakécske

Magamtól, Uram

Magamtól, Uram 

Írta: Kovács L István

Félsz?

Igen!

Mitől?

Hogy elhagysz!

Miért hagynálak el?

Mert tévelygő,

s kétkedő vagyok.

Ingatnak csalárd szavak,

kígyók bújnak keblemre,

próbálják erőmet,

zsong a fejem,

néha megrogy térdem,

csak hitem nem inog.

Fölállít, mert szégyellem,

e gyengeséget.

A szívem tiszta,

megfogom saját kezem,

mint ha te fognád,

mert bennem laksz,

még erőt adsz nekem…

Én mégis félek.
Kitől?

Magamtól, Uram.

2017. december 27.

Tiszakécske